HTML

Conversio in Hungarum

Társasjáték-fordítás, -ferdítés.

Friss topikok

  • Rwind: Ez az Alcazar BigBoss "életmentő" volt..., köszönöm. KB 2 hónapja vadászom legalább 1 angol verzió... (2016.05.20. 07:03) 49. Frissítés
  • Rwind: És nagyon k9öszönöm is a Belfort kieg. fordítását... már csak vhonnan be kéne szereznem -mikor kér... (2014.05.24. 19:21) 40. Frissítés
  • Raud: Szia, Maximálisan egyetértve a Love Letterről írtakkal, annyit korrigálnék a szövegen, hogy a Sze... (2013.10.26. 06:49) 34. Frissítés
  • Orvenyhivo: @zsiba2200: Kész, 30. frissítés. (2013.05.05. 18:02) 2. Frissítés
  • Impisher: aha értem! (2012.12.31. 13:33) AH CotDP - FAQ

2012.12.18. 19:16 Orvenyhivo

15. Frissítés

Bruno Faidutti az egyik leghíresebb francia játéktervező. Egyedül vagy másokkal kollaborációban számos játékot alkotott, ezek némelyike nagy sikert aratott (gondoljunk csak a magyarul is megjelent Citadellára). A "tipikus" faiduttis játék egy kissé kaotikus - az egész játék egy kicsit kiszámíthatlan. Termékenynek ma is termékeny, de az utóbbi években nem igazán sikerült neki igazán magasan jegyzett játékot terveznie.

A Rejtély az apátságban két forrása elég nyilvánvaló: az egyik a klasszikus nyomozós társasjáték, a Clue/Cluedo, a másik pedig Umberto Eco regénye, A rózsa neve. A játék egy középkori kolostorban játszódik, Adelmo testvér élettelen tetemének megtalálása után. Valaki lelökte a szikláról, de kicsoda? A kolostorban még huszonnégy szerzetes lakik (apátok és novíciusok, szakállasok és borostásak, soványak és kövérek, kapucnisok és fedetlen fejűek), közülök valaki a gyilkos. Minden szerzetesnek van egy kártyája, és a játék elején az egyiket véletlenszerűen félre kell rakni. A játékosok bábuikkal bejárják a kolostort és nyomoznak: egyrészt igyekeznek minél több kártyát a kezükben tartani, ha kis időre is, mert az illetőket kihúzhatják a listájukról, másrészt ha találkoznak, célirányos kérdéseket tesznek fel egymásnak ("Mondd, testvérem, te kihúztad már Bruno apátot a gyanúsítottak közül?"). Árgus szemekkel figyelik, ki hogyan viselkedik a misén, kihallgatják a gyónásokat, átkutatják egymás szerzetesi celláit, a könyvtár könyveiben keresnek útmutatást, és alkalmasint megvádolják egymást a káptalan előtt. Ha valaki szereti a dedukciós játékokat, ebben nem fog csalódni. (magyar szabály, gyanúsíttotlapok, A zarándok krónikája)

A Boomtown a Vadnyugaton, az aranyláz idején játszódik. A játékosok elsősorban aranyásók, akik kevéske megtakarításukat bányaengedélyek vásárlásába fektetik, hogy azután a sárga fémből - remélhetőleg - meggazdagodjanak. Emellett mellékállásban kocsmárosok, útonállók, polgármesterek és politikusok, vagyis válogatott gazemberségekkel foglalkoznak. A bányaengedélyeket árverésen lehet megszerezni, és a nyertes a többieknek fizet; emellett a polgármesterek is leszedik a sápot az újonnan nyíló bányákról. A bányák Catan-szerű kockadobások szerint termelnek, a váratlan helyzetekről pedig eseménykártyák gondoskodnak. (magyar szabály)

A fantasykben - legyen bár regény vagy szerepjáték-kaland - gyakori cél a sárkány megölése, ahol a hősök rettentő csatában győzedelmeskednek a szörnyű fenevad felett, hogy azután napok alatt elverjék annak tonnánnyi kincsét az útmenti fogadókban. Namármost, a valóságban a sárkányölés nem nagy művészet: csak kellő izomerő, páncél és mágia kell hozzá. Igazából a hősök zöme nem a sárkány ellen harcolva esik el, hanem a sárkány legyőzése után, amikor túlságosan elfajul az osztozkodás... A Sárkánykincs erről szól: a játékosok kiküldik hőseiket sárkányt ölni (ebben szinte semmi kihívás nincs), majd a hősök - akik ugye több játékoshoz is tartozhatnak - megosztoznak a sárkány kincsén. Erre egy percük van, addig kell valahogy eldönteniük, kinek jut az arany, kinek a drágakövek, kinek a varázstárgyak. Ha nem tudnak dönteni, senki sem kap semmit. A hősök egy része speciális képességgel bír, így ha egy varázsló van egy partiban, az lenyúlja az összes varázstárgyat, a tolvajok pedig meglopják a többieket - a játékos benyúl egy másik játékos paravánja mögé, és elvesz onnét egy ezüstöt vagy smaragdot, amit épp talál. A játék közepe táján egy percig kereskedhetnek is egymással a játékosok, mivel a különféle drágakövekért csak az kap pontot, akinek azokból többsége van. Végül az győz, akinek a kincshalma a legtöbb pontot éri. A játéknak van egy haladó változata is, amikor a varázstárgyakat különböző, valóban mágikus tárgyakra (vagyis kártyákra) lehet cserélni, amik különféle táposságokat biztosítanak tulajdonosuknak. A haladó változattal nem igazán játszottam, de az alapjátékot kedvelem. (magyar szabály)

A Törpekirály egy fantasy-témájú ütésszerző kártyajáték. A klasszikus módon zajlik: az előző ütés nyertes hív, mindenkinek raknia kell egy adott színű lapot (nincs adu), a legmagasabb lap visz. Azonban egyrészt csak három szín van (zöld, kék és piros, vagyis törpe, lovag és goblin), másrészt minden leosztásnál más, hogy miért jár pont (pl. minden elvitt törpe 1 pontot, minden elvitt lovag -1 pontot ér). Ilyenformán előfordulhat, hogy a játékosok nem ütni próbálnak, hanem kifejezetten kerülik az ütést. Hét lejátszás után az győz, akinek a legtöbb pontja van. (magyar szabály eltávolítva)

Hasonló törpés-goblinos témája van egy másik kártyajátéknak, az Arany és rum!-nak is. A játékosok hadurak, akik mindenféle megbízhatatlan népséget, zsoldosokat, orkokat, barbárokat, törpéket, goblinokat, élőhalottakat toboroznak seregeikbe, hogy azután összecsapjanak a csatatereken. Az egyik játékosok képpel felfelé elkezdi lerakni a lapokat meghatározott számú pakliba, és eközben a többiek toborzáskártyájukkal egyrészt lefoglalhatják a kellően erősnek tűnő paklikat, másrészt dezertáláskártyáikkal gyengíthetik egymás paklijait. Ezután a játékosok fajonként (élőhalottak, barbárok, orkok, törpék) csatába küldik harcosaikat, akiket segédcsapatokkal (zsoldosok, óriások, goblin csatagépek, stb.) is megtámogathatnak. Minden csatát az nyer meg, akinek abban a legerősebb a serege, és ezért 1 vagy 2 győzelmi pontot kap. Ezután új forduló kezdődik, mindaddig, amíg valaki el nem ér egy előre meghatározott pontszámot. (magyar szabály)

A valós történelemben játszódó, "normál" táblás játék a Selyemút. A játékosok karavánjaikkal megteszik a hosszú utat a kínai Csanganból a Földközi-tenger kikötőiig. Miközben átvergődnek Közép-Ázsia sivatagjain és hegyi hágóin, előbb különféle árukat vesznek az útmenti piacokon (Tunhuang, Korla, Kasgár, stb.), majd nagy nyereséggel eladják azokat. Folyamatosan változik, hogy ki a karavánvezető: ő dönti el, hogy a lehetséges útirányok közül melyiket választja a játékosok közös karavánja, és amikor egy városba érnek, ott ő választ magának először akciólapkát. Az akciólapkák alapvetően áruvásárlásra, -eladásra és -cserére szolgálnak, de ezek révén akár meg is lehet lopni egymást. (magyar szabály)

Szólj hozzá!

Címkék: játékszabály bruno faidutti Boomtown Sárkánykincs Arany és rum! Törpekirály Selyemút Rejtély az apátságban


Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.