A civilizáció bölcsöje az ún. termékeny félhold vidékén, a Tigris és az Eufrátesz mentén ringott, itt születtek az első városállamok: Ur és Uruk, Babilon és Ninive. Birodalmak születtek és hanyatlottak le, mikor friss, hódításra éhes népek ereszkedtek alá a hegyekből. Reiner Knizia játéka erről szól: hogyan születnek városok a termékeny síkságon, hogyan nőnek államokká, hogyan háborúznak egymással és hogyan oldvadnak össze békésen.
Knizia számtalan játékot tervezett már, és a legtöbb gond nélkül beszuszakolható a családi kategóriába; ez a játék kivétel. Igazi brainburner, a legjobbak közül. Pár egyszerű szabályból épül fel, és mégis, sokaknak csak a többedik játék után "kattan be", miről is van szó - mások el sem jutnak idáig. Gamers' game, minden szempontból. (magyar szabály)
Sok évvel a játék sikere után a tervező és a kiadó előállt egy könnyedebb, gyorsabb, családibb változattal: a Tigris és Eufrátesz kártyajátékkal. De hogy mennyire volt erre szükség? Háát... Legyen elég annyi, hogy míg az idősebb báty még ma is a 20. a BGG összesített listáján (miután annyi évet töltött a Top 3-ban), az öccs örülhet, hogy befér a legjobb kétezerbe. Meh. A nagy változat csak "haladó" játékosoknak ajánlható, ez meg úgy leginkább senkinek. (magyar szabály)
A francia Ystari 2005-ben robbant be első játékával az eurók piacára: a Caylus jött, látott és győzött. A spanyol határ közelében várat építtet a francia király. A hosszú építkezés során egész kisvárost hoznak létre a különféle mesteremberek és a "szolgáltatók" - kocsmárosok, zsibárusok és más effélék. A játékosok különféle műhelyeket, lakóházakat, vagy akár templomokat és szobrokat építenek, bár elvileg mindezt csupán azért, hogy annál jobban tudják magát a várat építeni. A Caylus igazi gamer's game: a szerencsének a játék során nincs szerepe (csak az előkészületeknél, de ott is minimális), a játékidő hosszú, ami során a játékosoknak folyamatosan nehéz döntéseket kell hozniuk. A BGG összesített listáján a 10. - nem véletlenül. (magyar szabály)
Miként az előző komoly játékból, úgy ebből is készült utóbb egy könnyedebb kártyaváltozat, a Caylus Magna Carta. A nagy különbség azonban az, hogy ez jól sikerült. Bár az alapjáték egyes elemeit ki kellett hagyni, és kártyajáték - pontosabban kártyás játék - révén a szerencsének immáron van szerepe, lényegében megőrizte az idősebb báty hangulatát és előnyeit. Ami pedig mindenképp mellette szól, az az, hogy jóvan kevesebb idő alatt lejátszható. (magyar szabály)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.