London céheiről korábban írtam már: a céhlapkákból felépülő Londonban a játékosok a többségi elvet követve igyekeznek minél több céhet az ellenőrzésük alá vonni. A játékhoz azóta már megjelent egy nagyobb kiegészítő, de először csak apróságokat adtak ki, például új céheket. (áttekintőlap, egyszemélyes játék, sajtkészítők és papíröntők)
New Bedford, avagy a "Bálnaváros", Massaschusetts államban található, és a 19. század közepén ez volt az amerikai bálnavadászat egyik központja. A játék ezeket a daliás időket idézi meg, a játékosok egy-egy bálnavadász céget irányítanak: miközben kiküldik hajóikat Észak jeges vizeire, eközben a városban új meg új épületeket húznak fel: szárazdokkokat és világítótornyokat, zsírolvasztókat és lerakatokat, iskolákat és kocsmákat, imaházakat és postahivatalokat. Ezek egy része győzelmi pontokat at a játék végén, a zömük pedig növeli a lehetséges akciók számát: a játék legfőbb mechanikája ugyanis az akcióhelyes akcióválasztás. Emellett a játékosok hajói cetekre vadásznak az Atlanti-óceán észak részén. Minél messzebbi vizekre indul egy hajó, annál jobb zsákmányt remélhet, de annál több ellátmányt igényel és annál később fog csak visszatérni. A játék egyedül is játszható, ilyenkor a játékos más kapitányok ellen küzd, akik mind egyedi stratégiát követnek. A Dagály kiegészítő lehetővé teszi az ötszemélyes játékot, emellett főként új épületekkel bővíti a játékosok lehetőségeit. (az alapjáték szabálya, függelék, a Dagály szabálya)
Richard Breese "Key"-sorozata mára a társasjátékos-történelem része; ennek 2017-es darabja a Keyper (l. keeper, őrző, felügyelő). A játékosok saját gazdaságaikat fejlesztik, ezt bővítik folyamatosan a játék során új meg új épületekkel. Az ehhez szükséges állatokat, erőforrásokat munkásaik révén gyűjtik be. A Bresse-től megszokott csavarok itt vannak: egyrészt a játékosok folyamatosan változó mennyiségű és színű munkást irányítanak, márpedig a megfelelő színű munkás a megfelelő helyen dolgozva hatékonyabb; másrészt a munkások - több játékos munkásai is - össze tudnak dolgozni, ami megintcsak hatékonyabbá teszi a fáradozást; és végül a parcellák hajtogatható megyetáblákon találhatók, így a játékosok a fordulók elején vad logikázásba és hajtogatásba kezdenek, hogy megtalálják a számukra legideálisabb parcellákat. (magyar szabály, egyedi karakterek)
Ahogy Vespasianus császár állítólag mondta volt, amikor megadóztatta az utcai illemhelyeket, pecunia non olet, azaz a pénznek nincs szaga. A Pecunia non olet, ahogy korábban írtam róla, ennélfogva utcaillemhely-szimulátor: az ókori Róma keményen iparkodó kisvállalkozói szolgálják ki az úri (és rabszolgai) közönséget, miközben a legaljasabb fogásoktól sem tartózkodó konkurrenciaharcot vívnak egymással. A játék második kiadása csak minimálisan változtatott a már bevált szabályokon, viszont a dobozban öt, egymással és az alapjátékkal tetszőlegesen kombinálható kiegészítő modul is található. Így azután hol olyan celebek kuporodnak a deszkákba vágott lyukak fölé, mint Spartacus, Cicero vagy Kleopátra, hol meg rabszolgalázadás vagy cirkuszi játék okozta felfordulás hat ki minden kisvállalkozásra. A látomásos latrinások beruházhatnak márványvizeldékbe, válaszfalakba meg levendulaolajba, illetve buzgón imádkozhatnak választott védistenségükhöz, hogy vödörcipelőkből meg latrinapucolókból Róma-szerte híres és vagyonos latrinatulajokká váljanak. (magyar szabály)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.