Conversio in Hungarum

A Kakaó a lapkalerakós játékok népes táborát gyarapítja. Kétféle lapka van, munkás- és dzsungellapka: az előbbin lévő munkások hajtják végre a velük szomszédos dzsungellapkák akcióit. A munkások az ültetvényeken kakaót szüretelnek, a piacokon eladják a termést, az aranybányákban természetesen aranyat fejtenek, a tavacskákból pedig vizet hordanak. A templomokban pedig a játék végén imádkoznak a munkások, aranyért (vagyis győzelmi pontokért). Nem annyira Carcassonne-klón, bár a lapkákból végül dzsungel alapul ki, hiszen a lerakási szabály csak annyi, hogy a dzsungel- és munkáslapkákat sakktáblaszerűen kell lerakni. Ettől függetlenül semmi különösen újszerű nincs a játékban, így leginkább annak ajánlható, aki súlyos kakaóaddikciótól szenved, vagy pedig különösen vonzódik a Latin-Amerika indián kultúrái iránt. (magyar szabály)

Az Elízium a görög mitológiában az Alvilág része, a boldogok lakóhelye - többé-kevésbé a mi Mennyországunk megfelelője. A játékosok félistenek, akik az olümposzi istenek közé kívánnak kerülni: ez persze csak annak sikerül, aki a legtöbb győzelmi pontot gyűjti össze. A játékosok az öt korszak (azaz forduló) mindegyikében először begyűjtenek 4-4 kártyát (ami egyre nehezebb), majd használják az eddig megszerzett kártyák képességeit, végül a kártyák egy részét átrakják saját elíziumukba, ahol szintek és fajták szerint csoportokat (legendákat) próbálnak kialakítani. A játék végén a legtöbb pont ezekből a legendákból szerezhető. Nem túl bonyolult, de mégis inkább taktikus, kicsit gémeres kártyajáték. (magyar szabály)

Az előző kettővel ellentétben az Emira nem friss játék. A játékosok emírek, akik a háremüket igyekeznek feleségekkel, azaz emirákkal megtölteni. Ám nem az emírek választanak feleséget, hanem az emirák férjet: ki a legnagyobb palotába hajlandó csak beköltözni, másnak a legszebb férfi kell. A játéktáblára minden fordulóban felkerül mindenféle dolog: rakományhengerek, tevék, paloták, státusz- és vonzerőlapkák, és a játékosok árveréseken döntik el, ki milyen sorrendben választhat magának egyet. Ezután az aktuális emira megnézi, kinek a háremében jut számára hely, és a lehetőségek közül kiválasztja azt az emírt, aki leginkább megfelel a preferenciáinak. Mindenki célja az, hogy háremében a megfelelő számú és megfelelő tulajdonságokkal rendelkező emirák legyenek. A játékot mindenféle események és egyes emirák képességei is bonyolítják. Általában azt vetik a játék szemére, hogy túl sok a licitálás, de egyebekben ügyes és érdekes a téma és a mechanizmus. (magyar szabály)

Az idei játékokra visszatérve ilyen a Marco Polo (avagy Marco Polo utazásai). Ez afféle klasszikus euró: a játékosok bejárják a Földet a Levantétól Kínáig és vissza, árukat szereznek, szerződéseket teljesítenek, győzelmi pontokat gyűjtenek. Akcióválasztó játék, ahol a játékosok nem munkásokat, hanem kockákat raknak le az egyes akciókhoz: így a taktikának is, a szerencsének is valamivel nagyobb lesz a szerepe. Mechanizmusában leginkább a Troyes-ra emlékeztet tehát. A haladó játékban választható, a történelemből jól ismert karakterek is segítik a játékosokat: Kubiláj kán, Johannes Caprini, Wilhelm von Rubruk. Inkább gémer játék, mint családi, bár olyan igazán lassúnak és bonyolultnak nem mondanám. (magyar szabály, függelék)

A New York a legkevésbé új játék. Részben, mert 2011-es, részben meg azért, meg igazából a magyarul is kiadott Alhambra, új köntösbe öltöztetve. A szabályok, mutandis mutatis, ugyanazok, itt is lapkákat vásárolnak a piacon a játékosok, a lerakási szabályok szerint összeállítják belőlük saját Alh... New Yorkukat, hogy azután a két játék közbeni és a játék végi értékelésnél pontokat kapjanak a többségekért, valamint a leghosszabb külső utcákért. (Ami az Alhambrában a városfal volt, az itt az utca - ez az egy, ami tematikusan nem valami érthető, ha a logikát is figyelembe vennénk.) Semmi lényeges eltérés nincs a szabályokban: talán az amerikai piac meghódítása volt a cél, talán csak a gyűjtők zsebének kifosztása. (magyar szabály)

A maradék három játék mind idei darab. Az első a Nord, alcíme szerint a jarlok játéka. Egy norvég szigeten északi klánok vetélkednek egymással, kincseket és dicsőséget gyűjtve. Bár a játékban harcosok vannak, halottak, támadások és szövetségek, teljesen euró, annak is a gémer fajtájából. A játéktáblán lévő bábuk (helyzetük szerint lehetnek harcosok, jarlok, halászok, favágók, stb.) kapcsolatokat, szövetségeket hoznak létre, meg persze konfliktusokat. Ezek a konfliktusok, meg a dinamikusan változó helyzetek leginkább a nagy klasszikus Tigris és Eufráteszre emlékeztetnek, bár a konfliktusok feloldása és a győzelmi pontok gyűjtése teljesen másként működik. (magyar szabály)

Az Ofír szállításos játék (pickup & delivery). A játékosok csónakjukkal cikáznak a szigetek között, árukat szereznek, hogy eladják azokat a piacon, valamint arannyal és ezüsttel tömik tele a rakterüket, hogy a templomot építve győzelmi pontokat gyűjtsenek. A csónakok raktere szűkös, az akciók mennyisége korlátozott, és a játékosok még egymást is akadályozzák a hajózásban - ráadásul amint elkészül a templom, a játék véget is ér. Taktikai játék, ahol a kevés lehetőségből kell mindig a legjobbat kihozni. (magyar szabály)

A Hétszer hét könnyed kártyajáték, filler. A játékban hétféle kártya van, 1-től 7-ig számozva, meg hét különböző szín. A játékosok körükben leraknak egy-egy kártyát a saját fajtájának megfelelő oszlopba, végrehajtva annak hatalmát, manipulálva a már lerakott lapokat, vagy a saját, vagy akár az ellenfelek kézben lévő kártyáit. Amikor egy oszlopba lekerül a hetedik kártya, a játék véget ér, és a játékosok a kezükben maradt lapokért kapnak győzelmi pontokat - de ezt is befolyásolják a már lerakott lapok, például lenullázhatják a legmagasabb értékeket. Mondom, semmi különös, filler, abból sem a legjobb. (magyar szabály)

Érdekes játék a 011. Egyrészt, mert ezt az alternatív 19. században játszódó játékot részben egy svéd metálbanda, a Therion inspirálta; másrészt, mert a mechanikája erősen kooperatív elemeket mutat, mégis egyéni versenyfutás. A játékosok a világot próbálják megmenteni az utolsó pillanatban a Ragnaröktől; ehhez meg kell találniuk egy Torinóban elrejtett csodás orgonát, hogy eljátszhassanak rajta egy mágikus dallamot. Idővel a játékosok egyikét megszállja a Farkas, Fenrír szelleme, árulóként az ő feladata a többiek akadályozása lesz. Érdekesség még a nyolc karakter (a zenekar tagjainak alteregói), akiket a játékosok kedvük és lehetőségük szerint irányítanak, valamint a deduktív és licitálós elemeket is tartalmazó, fogaskerekes akcióválasztó mechanika. (magyar szabály) 

Martin Wallace Mythotopiája korábbi kétszemélyes pakliépítős játékának, a Néhány holdnyi hóborította földértnek átdolgozása több játékosra. Na jó, ez így talán túlzás, de majdnem az... ahogy azt maga a tervező is elismeri. Egy középkorias fantáziavilágban birtokolnak néhány szétszórt tartományt a játékosok, ezekből seregeikkel kitámadva próbálnak egyrészt minél több tartományt meghódítani, másrészt a játékról játékra változó, gyózelmi pontokat adó feltételeket teljesíteni. A tartományok kártyái belekerülnek a játékosok paklijaiba, miként a megvásárolt fejlesztéskártyák is - a legtöbb akcióhoz kártyát, kártyákat kell kijátszani. Ahogy az más ismerős lehet, mindenkinek körében két akciója van, tömérdek akciólehetőség közül választhat, és a kártyák többféleképpen is kijátszhatók. A két idei Wallace-játék közül a kevésbé eredeti és kevésbé hangulatosabb, ellenben a jobb. (magyar szabály) 

A másik emlegett Wallace-játék az Irány a Vénusz! Greg Broadmore steampunk-világában az emberiség még a viktoriánus időkben él, de már a Naprendszer bolygóit gyarmatosítja, hogy elvigye oda a kultúrát, a civilizációt és a totális gazdasági kiaknázást, amire a hálátlan bennszülöttek (marslakók, vénuszaik és más efféle barbár, izgága lények) hajlamasok indokolatlan lázongásokkal válaszolni. A játékosok seregeket állítanak fel, űrcirkálókat és tankokat gyártanak, hogy a Merkúrtól egész a Kuiper-övig gyarmatosítsák a lakható bolygókat és holdakat. Alapvetően egymás elől foglalják el a jövedelmező gyárakat és bányákat, lövik ki sportkedvelő úriemberekként az egzotikus idegen létformákat; olykor azonban nyílt konfliktus robban ki két űrbirodalom között egy-egy értékesnek vélt holdfertály birtoklásáért. Időről időre válságok alakulnak ki - fellázadnak a Földön a robotok, sufnirakétákkal támadnak a holdemberek, elszemtelenednek az űrkalózok, vagy az aljas és jellemtelen UFÓ-k leigázzák az emberiséget -, és ha a játékosok ezeket félvállról veszik, mind elveszíthetik a játékot. Hangulat csillagos ötös, a játék már kevésbé. (magyar szabály)

A cseh és lengyel után eljött a románok ideje? Igazi sikerjátékuk még nincs, de egyre több tisztességes munka kerül ki műhelyeikből. Ilyen a római idők Britanniájában játszódó Praetor is. Alapvetően egy erősforrásgyűjtögetős-munkáslehelyezős euró, ahol néhány bánya köré épült hevenyészett katonai táborból a játék végére pezsgő kereskedőváros születik, színházzal meg az istenek templomaival. A munkásoknak (hasonlóan például a magyarul is kiadott Village-hez) életciklusuk van: először inasként csak tanulják a mesterséget, azután egyre tapasztaltabbakká és ügyesebbekké válnak, hogy pályájuk csúcsáról visszavonulva, békés nyugdíjasként töltsék el maradék éveiket, folyamatosan apasztva a játékos pénzes zacskóját. Igazából különösebb újdonságot nem tartalmaz, de tisztes iparosmunka. (magyar szabály)

Az utolsó lakoma partijáték. Legalább hat játékos kell hozzá, de akár huszonöten is játszhatják; az ideális létszám úgy tíz-tizenhat körül van. Valamennyire a vérfarkasos játékkal rokon, a játékosoknak különféle szerepeik vannak, és ezek egy része ismert, egy része titkos, ahogy a feladataik is eltérőek. Nagy a szerepe az ülésrendnek, a játékosok nagyon gyakran váltogatják a helyeiket, és a céljuk gyakorta egy-egy speciális ülésrend elérése (pl. az utolsó lakománál az árulóknak orgyilkosaikat a király mellé kell jutattniuk, míg a kírály hívenek időben fel kell ismerniük az orgyilkosokat). A játék hat forgatókönyvet (szcenáriót) tartalmaz, mindegyikre egyedi szabályok vonatkoznak, és mások a célok is: hol az elrabolt királylányt kell kiszabadítani, hol az elhunyt gróf vagyontárgyait kell megszerezni. (magyar szabály)

A Wallenstein a magyarul is megjelent Shogun "eredetije". A harmincéves háború dúlta német területeken játszódik, itt csapnak össze a játékosok seregei az egyes tartományok birtoklásáért. Először mindenki megtervezi, hogy az egyes lehetséges akciókat (adóztatás, építkezések, toborzások, mozgások, támadások) hol hajtja végre, majd ezután megtörténik, aminek meg kell történnie - előfordulhat, hogy valaki időzköben elveszíti az adott tartományát, bukva az egész akcióját. A harcok véletlenszerűségét egy kockatorony biztosítja: ebbe szórják bele a játékosok harcoló seregeiket, és kieső kockák mennyisége és minőműsége dönti el a csatát. Hiába van valaki túlerőben, lehet, hogy kockái fennakadnak a torony akadályain, lelökve az ellenfél ott lebzselő seregeit. A katonaságnak szükséges gabonát rekvirálni kell, amiért azután a parasztok olykor fegyvert ragadnak uraik ellen, és még így is gyakran kerül sor a kevés búza miatt télen éhséglázadásokra. Az új, 2. kiadás több ponton is eltér az elsőtől, ráadásul tartalmaz egy kiegészítőt, a császári udvart. Az eredeti játék  magyar szabálya H-alga mester munkája. (magyar szabály, 2. kiadás magyar szabálya)  

A Verflixt Bunt gyerekjáték, annak is a tanítójátékos fajtájából. Az egyik játékos egy pörgettyűvel kisorsol egy témát (evés-ivás, állatok-növények vagy tárgyak), és kigondol azzal kapcsolatban egy kérdést, ami mindig a Milyen színű a...?-mintára illeszkedik, a többiek pedig színkártyáikból kiválasztják a megfelelő(ke)t. Milyen színű a pizza? Piros a feltét miatt vagy sárga a sajt miatt? Akik ugyanolyan színt választottak, pontot kapnak. Hát, igen, nem ez a világ legizgalmasabb gyerekjátéka, pláne nem olyan, amit egy felnőtt is képes élvezni. (magyar szabály)

Az Angolhon állataiban kissé orwelli helyzettel találkozunk: egy farmmal, amelyet állatok irányítanak. Sajnálatos módon az állatok frakciói - a disznók, a baromfik, a marhák és a kecskék - háborúznak egymással. Minden frakciónak van egy istállója, vannak tábornokai és vannak harcosai, nem is szólván a speciális egységekről. A seregek folyamatosan járják a farmot, begyűjtve az erőforrásokat, elűzve az ellenséget, új és új egységeket toborozva. Végül azután a játékosok egyetlen szuperseregbe egyesítik hadseregeiket, és addig küzdenek, amíg egy frakció marad csak. (magyar szabály)

A Rarrr!! tematikájában az idén elvileg magyarul is megjelenő Tokió királyájára emlékeztet: szörnyek (daikaidzsuk) csapnak össze egymással, közben lerombolva maguk körül mindent. A játékosok draftolással szereznek kártyákat, amelyekkel megerősíthetik saját szörnyüket. Minden fordulóban hat nagyvárost kell földdel egyenlővé tenni, és egyfajta aukción dől el, melyik szörnynek sikerül - vagyis ki kapja a városért járó győzelmi pontokat. A játékosoknak a fordulónkénti hat aukcióra kell úgy beosztaniuk lapjaikat, hogy minél több várost sikerüljön megszerezniük (oppárdon, lerombolniuk). A grafika aranyos, és a japán betűk (katakanák) talán segítenek elrejteni azt a tényt, hogy a játék valójában nem túl tematikus. (magyar szabály)

A Szamurájszellem valamivel tematikusabb. Természetesen Kuroszava Hét szamurája az alapja: egy csapat szamurájnak kell megvédeni egy szegény földművesfalut a banditáktól. Kooperatív játék, a szamurájok vállt vállnak vetve küzdenek a minden oldalról támadó rablókkal. A szamurájok próbálják a szedett-vedett barikádok mögött tartani a túlerőben lévő rablókat, nehogy azok betörjenek a faluba, felégessék a kunyhókat és lemészárolják a parasztcsaládokat. A harcosokat speciális képességeik segítik, valamint a bennük lakozó állatszellem, amelyet szabadjára engedve erősebbekké válnak. Elméletileg kevesen is játszhatják - akár ketten, sőt egyedül, pasziánszként is -, de igazából többen jobb. Többek szerint viszonylag kevés benne a valódi döntés, és persze nem mentes a koopoeratív játékok egyik nagy rákfenéjétől, a dominánsjátékos-szindrómától. (magyar szabály)

Donald X. Vaccarino két játékkal is "bankot robbantott": a Dominionnal és a Kingdom Builderrel. Nem csoda, hogy új játékát, a Temporumot is nagy várakozás előzi meg. A játékosok időutazók, akik tetszésük szerint machinálják az idővonalakat és utaznak az időben. A kezükből kártyákat játszanak ki egyszeri vagy folyamatos hatásukért, illetve azért, hogy kiértékeljék azokat, és "koronáikat" mozgassák az idősávon. Ennek két oka van: egyrészt az győz, aki összes koronáját a IV-es időbe juttatja, másrészt aki egy adott időben a legtöbb koronával rendelkezik, uralja az adott időszakot, amit persze kihasználhat a maga érdekében. A többi játékhoz hasonlóan itt is növeli az újrajátszhatóságot az, hogy bizonyos kártyákból (itt az időzónák kártyáiból) csak korlátozott készletet kell egy-egy játékban felhasználni, emiatt azután az egyes játékokban követendő stratégiák teljesen mások lehetnek. (magyar szabály)  

A Viking portya többé-kevésbé klasszikus ütésszerző kártyajáték, viking mázzal leöntve. Négyféle kártya van (pénz, könyv, rab, kalapács), a kijátszott "színben" kell rakni, van adu, aki elvitte, az hív, stb. Persze vannak egyedi jellemzői: egyszerre több kártya is kijátszható, nem csak egy (így nagyobb az összérték, könnyebb vinni, viszont az utolsó ütésekből kimaradhat a játékos, ha már nincs lapja), vannak istenkártyák, amelyek kijátszhatók normál (erős) kártyaként, de külön is, hogy némileg megváltoztassák a szabályokat. A játékosok vagyonjelzőket gyűjtenek (fát, pénzt, könyvet, rabot, kalapácsot), ezek bizonyos kombinációit sárkányhajókra válthatják, és aki összegyűjt megfelelő számú vagyonjelzőt, győz. Sajnos, a jarl időről időre meglátogatja az éppen leggazdagabb játékost, és a vagyona felét elviszi adóként. (magyar szabály)

A Varégek a Volgán talán valamivel tematikusabb. Ez az orosz (!) játék a Kijevi Rusz területén játszódik, meghatározhatatlan időben, a varég kereskedőállamok létrejötte és a mongol hódítás között. A svéd földröl érkező harcos-kereskedők, a varégek az orosz föld folyóin ereszkedtek alá egészen a fekete-tengeri görög kikötővárosokig, hogy Észak kincseit - a mézet, a viaszt, a prémet, a halat, a rabszolgát, a borostyánt - Dél luxustermékeire, aranyra, ékszerekre, selyemre cseréljék. Eközben megalapították a kereskedővárosokat, Pszkovot, Novgorodot, Kijevet, Csernyigovot, Rosztovot, Vlagyimirt meg a többit, amelyekből azután kinőttek az orosz fejedelemségek. A játék egy Carcassonne-szerű táblán zajlik, folyókkal és városokkal. A játékosok mozgatják hajójukat, engedélyeket és árukat vásárolnak, majd a felkínált szerződések szerint leszállítják az utóbbikat. Közben két speciális bábu is mozog a táblán: a horda, amely felégeti a városokat, és a nagyfejedelem, amely újjáépíti a lerombolt városokat. A szabályok alapján nem tudom eldönteni, mennyire rossz vagy jó játék lehet; mindenesetre a téma, nemkülönben ez a minimamalista-historizáló-amatőr kinézet nekem bejön. (magyar szabály)

Az Evo révén aktívan beavatkozhatunk a világ egyik leghatalmasabb erejének, az evolúciónak a működésébe. Mind egy-egy dinoszauruszfajtát pátyolgatunk, hogy minél sikeresebbé fejlődjön, minél nagyobbra nőjön a populációja - mielőtt megérkezne a minden dinót elpusztító üstökös. Hát igen, optimista játék. Dinoszauruszainknak a sajnálatos végső kihalásukig is megannyi ellenséges dinóval és még ellenségesebb éghajlattal kell megküzdeniük: állandóan menekülniük kell a túl nagy hideg és a túl nagy hőség elől. Emellett minden fordulóban licitálással lehet valamiféle jobb-rosszabb gént szerezni, aminek révén a dinófaj nagyobb eséllyel indul majd a létért folytatott versenyfutásban: gyorsabb lábakat, a többi dinót legyőző szarvakat, a fagytól védő bundát, a melegtől védő napernyőt (!), szaporább szaporodást biztosíthatunk a számukra. A játék régi klasszikus, mechanikája több újabb játékot is megihletett. 2011-ben új változatát adták ki, részben megváltozott szabályokkal és új külalakkal, némileg komolyabb hangvétellel. Az eredeti játék  magyar szabálya Valgab mester munkája. (magyar szabály, a 2011-es kiadás magyar szabálya)

A hétéves háború volt sokak szerint az első valódi világháború, hiszen a harcok kiterjedtek minden óceánra és Ausztrálián kívül az összes földrészre. Két elkülöníthetőbb konfliktusból állt: a franciák és angolok vívta gyarmati háborúból és az ún. pomerániai háborúból, amiben Poroszország hannoveri és brit támogatással harcolt az osztrák-francia-orosz szövetséggel és a német birodalmi csapatokkal. A porosz uralkodó, Nagy Frigyes kétségbeesett zsenialitással vette fel a harcot a túlerővel, villámgyors manőverekkel külön-külön csatákra kényszerítve ellenségeit; a hatodik év végére azonban már így is a csak a csoda menthette meg a végső vereségtől. És a csoda megtörtént: az orosz cárné meghalt, utóda pedig Frigyes csodálója lévén azonnal békét kötött vele. Az európai háború porosz győzelemmel ért véget. A játék ezt a háborút szimulálja: az egyik játékos a porosz-hannoveri csapatokat irányítja, a többiek az ellenséges orosz-svéd, osztrák-német, illetve francia csapatokat. Persze mindenki a saját győzelméért harcol, a saját célvárosait igyekszik meghódítani. A játék harci játékokhoz (wargame) képest viszonylag egyszerű szabályokkal bír, nagyon fontos szerepe van benne a manőverezésnek és az utánpótlásnak. A magyar szabály Valgab mester munkája. (magyar szabály, sereglapok) 

A rómaiak a Földközi-tengert - meglehetősen jogosan - a "saját tengerüknek", Mare Nostrumnak nevezték. A játék, ami egyfajta euro-wargame hibrid, az ókori Mediterráneumban játszódik, az ottani civilizációk (Róma, Hellász, Babilon, Egyiptom,Karthágó) próbálják a többiek kárára kiterjeszteni birodalmukat. Ehhez erőforrásokat kell gyűjteniük, városokat alapítaniuk, kereskedőkaravánokat szervezniük, hogy a bevételből légiókat és flottákat állítsanak fel. Minden civilizációt támogatja saját hőse (Caesar, Hannibál, Kleopátra, Hammurabi, Periklész), de ezenkívül további hősök (Nabukodonozortól Szép Helénáig) is megnyerhetők az ügynek, ahogy a megépített világcsodák is segítik a civilizációkat. Az a civilizáció győz, amelyik elsőként tesz szert négy hősre/világcsodára - vagy amelyik megépíti a piramisokat. A játékhoz megjelent egy kiegészítő is, amely egyrészt behoz egy hatodik civilizációt, az atlantiszit, akik Héraklész oszlopain túlról tőrnek be a Mediterráneumba, másrészt mitikus lényekkel (krakentől a főnixig), új hősökkel (Imhoteptől Sába királynőjéig) és áldozatokkal lekenyerezhető istenekkel és istennőkkel segíti a birodalmakat. A kiegészítővel olyanannyira megváltozik a játék, hogy teljesen újra kellett hozzá írni a szabályokat. Az alapjáték fordítása Valgab mester munkája. (magyar szabály, a kiegészítős magyar szabály)

A Németalföldi szabadságharc 1568-1648 is egyfajta euró-wargame hibrid. Bár magukból a csatákból csak kevés van, és a játékban nem töltenek be lényeges szerepet, a szabályok aprólékossága és a történelmi események alapjaira felépített mechanika inkább a wargame-ekkel rokonítja. És persze a szabály bonyolultsága, a játékidő hossza is... A játékban öt frakció küzd azért, hogy minél nagyobb befolyása legyen a holland területeken: az egyik oldalon a polgárokkal szövetkezett hitújítók harcolnak a függetlenségért és a református vallás szabad gyakorlásáért, ellenük pedig a katolikusok és a Habsburgok szövetsége harcol, a nemesség pedig közöttük egyensúlyoz, hogy megőrizze birtokait és befolyását. A játék egy "bemelegítő" 0. fordulóból és öt teljes fordulóból áll, az utóbbiakban akár 20 egymást követő fázissal; egy forduló alsó hangon fél óra, de inkább több. Csaták és ostromok, tengeri koldusok, spanyol és hugenotta aranyak, városok és tartományok, egyetemek és püspökségek - megannyi bonyolult szabály. A játék úgy lett megalkotva, hogy nagyjából a történelmi események mentén halad mindenképp (a játék elején a katolikus-Habsburg frakciók az erősebbek, utóbb teret nyernek a protestáns frakciók), ezeken a kereteken belül kell a játékosoknak minél jobb eredményt elérniük. Nem egy családi játék, az biztos. A fordítást közösen készítettük Valgab mesterrel. (magyar szabály)

A Vinci viszont alapvetően euró, holott folyamatosan mindenféle népek csépelik benne egymást. A játék a meghatározhatlatlan őskorban-ókorban játszódik, amikor minden irányból népek zúdolnak Európára, kiírtva a már ottlévőket, felvirágoztatva önnön civilizációjukat, hogy azután túljutva zenitjükön maguk is aláhulljanak a történelem emésztőgödrébe. A játékosok választanak maguknak egy-egy népet, amit két tulajdonság definiál: éppúgy lehetnek hegylakó barbárok, mint pénzverő hírnökök vagy csillagász rabszolgavadászok. A tulajdonságokkal, erejüktől függően, korongok járnak, ezek a korongok (vagyis a nép harcosai) hódítják meg a tartományokat. Általában két korong kell egy tartomány meghódításához, de ez nőhet, ha a tartomány védett (hegy, erdő, erdő), vagy ellenséges korongok védik. Egy népnek legfeljebb annyi tartománya lehet, ahány korongja van, de a korongok amúgy is előbb-utóbb fogyni kezdenek, ahogy az ellenfelek áttörik a határokat. Ha egy nép már kezd egyre kevesebb győzelmi pontot hozni, hanyatlásba kell küldeni; a következő fordulóban a játékos új, friss és erős néppel törhet be valahol másutt Európába, és ha szerencsés, a hanyatló birodalmának egyes tartományai sokáig zárványként fennmaradva termelik a győzelmi pontokat. A játék során egy-egy játékos rendszerint legalább kétszer hanyatlani küldi birodalmát; néha még többször is. A játék a maga korában kellően sikeres volt; utóbb némileg átdolgozva és fantasy-köntösbe bújtatva  Small World néven újra megjelent, magyar kiadásban is. A fordítás Valgab mester munkája. (magyar szabály)

Kicsiny gyermekként mind arra vágytunk, hogy művészeti galériát nyitva napjaink legkiválóbb festőinek műveivel kereskedjünk, a modern művészet ütőerén tartja ujjunkat. Hát nem? Nos, a Modern Art mindezt lehetővé teszi! A játékban öt feltörekvő titán (Lite Mital! Yoko! Christin P.! Karl Gitter! Krypto!) festményeit bocsátjuk aukcióra, ami lehet bekiabálásos, villámáras, egyszeri (mindenki egyszer licitálhat) vagy titkos. Amikor azután valamelyik festő ötödik képét is aukcióra dobtuk, a megszerzett festményeket eladjuk a múzeumoknak; minél népszerűbb egy művész, azzal minél több képét adták el eddig, annál értékesebbek a további képei. Igen, ez egy Knizia-féle aukciós játék, a különféle licitálási lehetőségekből összeállított mestermű. És említettem már ezeket a csodás festményeket? Lite Mital! Yoko! Christin P.! Karl Gitter! És maga Krypto! (magyar szabály) 

Persze ahogy nőttünk, már az óvoda nagycsoportját boldogítva jelenlétünkkel, ráeszméltünk, hogy világéletünkben politikusnak készültünk, méghozzá német politikusnak. Nem is csak sima politikusok akartunk lenni, hanem igazi politikacsinálók! A játékban egy-egy német pártot irányítunk végig a tartományi választásokon, arra törekedve, hogy az elveinket sutba vágva mennél több mandátumhoz jussunk a tartományi parlemetekben és a Bundestagban. Ehhez fel kell mérnünk, miféle álláspotot támogat a lakosság az atomenergia, a belbiztonsági kiadások mérséklése, a társadalombiztosítás kiterjesztése és más efféle kérdésekben, majd kaméleonokat megszégyenítve idomulnunk kell pártprogramukban. Utána jöhet a választási harc, ahol minden eszköz megengedett: megrendelt közvélemény-kutatások, a média elárasztása pártpropagandával, mocskos kampány és a többi. Ha egy másik párttal hasonló a programunk, koalícióra is léphetünk vele. A kampányt finanszírozhatjuk a párttagok lassan csurranó-cseppenő tagdíjaiból, vagy pedig mindenféle illegális forrásból - csak aztán le ne bukjunk és a botrány meg ne tépázza népszerűségünket! Egyszóval, ez egy nagy klasszikus, egyszerre tematikus és mégis annyira euró; hosszú, nehéz darab, amihez csak a legelszántabbak ülnek le, de biztosan nem fognak csalódni. (magyar szabály) 

Hajózzunk nyugodtabb vizekre, a Csendes-óceánra, Polinéziába! Tongiaki szeli a hullámokat, trópusi fából készült katamarán, rajta megannyi bátor lélek, akik a szeleket, a csillagokat és az áramlatokat követve indulnak új meg új szigetek felfedezésére. A játék során előbb felváltva felrakjuk hajóinkat Tonga partszakaszaira, majd, ha már elég hajó összegyűlt, együtt nekivágunk az ismeretlennek. Ilyenkor óceánkártyát, -kártyákat csapunk fel, hogy az áramlatokat követve eljussunk a következő szigetig, majd ott új hajókat építve kihajózzunk megint, lassan felfedezve és benépesítve a teljes szigetvilágot. Olykor persze egész flottillákat nyel el a mohó óceán, de ez nem veheti el a bátorságunkat: aki nem kel útra, nem nyerhet. A játék jobban működik, ha többen vagyunk, de azért, az igazat megvallva, nekem akkor sem tartozik a kedvencem közé. A fordítás Jenoe mester munkája. (magyar szabály) 

Ha már felfedezők, a Magellanban is róluk van szó, de ők már nem aprócska lélekvesztőkön, hanem karavellákon... vagyis mégiscsak aprócska lélekvesztőkön vágnak neki az ismeretlennek. E játékban mi Aragóniai Ferdinándok meg Tengerész Henrikek vagyunk, mi finanszírozzuk a felfedzőket: Kolumbusz Kristófot, Vasco da Gamát, Francisco Pizarrót meg a többieket. A játék három fordulóból áll, ezalatt éri el a hat feldező a célját. Mindegyikük három hajóval indul, de csak eggyel érkezik meg; a fordulók során ezekre a hajókra licitálunk. Az első fordulóban még minden hajó "szabad préda", de a második meg a harmadik fordulóban egy felfedezőhajóra már csak az licitálhat, akinek van hajója az előző fordulóban. A felfedezők úgy játék közben, mint a játék végén pénzt vagy győzelmi pontokat érhetnek. Végeredményben tehát ez egy licitálós játék; semmi különös, de teljesen korrekt darab. (magyar szabály)

A felfedezőknél maradva az Amerikai Egyesült Államok mitológiájában kiemelt szerepe van Lewis és Clark 1803-ban indult expedíciójának: Thomas Jefferson elnök csak az imént vásárolta meg a franciáktól Luisiánát, és az általa indított expedició elsődleges célja az volt, hogy találja meg a keleti és a nyugati partot összekötő vízi útvonalat (utak híján az utazás ekkoriban elsősorban a folyókon történt). A játékban mind egy-egy expedíciót irányítunk, versenyezve azon, hogy kinek a dereglyéi érik el először a Csendes-óceánt. Ehhez folyamatosan különféle erőforrásokat kell gyűjtenünk és cserélnünk (prémet, fát, élelmiszert, felszerelést), lovakat és kenukat szereznünk, és az útközben talált indiánok meg kanadai prémvadászok közül kell vezetőket és segítőket toboroznunk. A karakterek - akik mind az eredeti expedíció tagjai - akcióira kell elsősorban támaszkodunk, meg a megannyi névelen indián segítőnkre. A játék egyébiránt pasziánszként is játszható. (magyar szabály) 

Akár a fenti Modern Art, a Maginor is Reiner Knizia játéka, ez viszont korántsem tartozik a nagy sikerei közé. A játékosok mind a fővarázslói poszt reményteljes várományosai, ehhez próbálnak szavazatokat gyűjteni. Ebben különféle varázslatok segítik őket, és időnként kő-papír-olló jellegű párbajokat vívnak egymással. A fantasy-tématika eléggé lötyög a mechanikán - nem csoda, hiszen ez a szerző egy korábbi, kaszinós játékának, a Vegasnak az átdolgozása. A fordítás Fgb mester munkája. (magyar szabály) 

Fantasy-világban játszódik a Káoszzsoldosok is, itt azonban nem panaszkodhatunk azon, hogy a mechanika agyonnyomja a témát - épp ellenkezőleg. Afféle játék ez, mint a Munchkin, ahol a tervezők egy rossz poénért bármikor feláldozzák a szabályok integritását. A játékosok egy-egy orktörzset irányítanak, akik töpék és emberek híján azzal csapják agyon az időt, hogy agyoncsapják egymást. Minden törzs szép lassan kialakítja a maga hadsorait a lerakott kártyákból: a hadsor egyik végén hadijelvénynek, a másik végén zenésznek kell lennie, középütt meg harcosoknak, hadigépnek, szörnyeknek és más efféléknek. Amikor sikerült ráncba szedni egy hadsort, az lerohanhat egy gyengébbnek vélt, még rendezetlen hadsort. A csatát az ork istenek akarata dönti el, amit a Pusztítás Csontja szimbolizál - vagyis kockadobás dönti el, ki győz, ki mazsolázhat a legyőzött hadsor lapjaiból. A kártyákon a legrettegettebb káoszcsapatok és -hősök láthatók: a bozlumi malacszurkálók, az elfajzott mocsadékok, Lépkitépő Odlugg, Rothadóbelű Bilge és a többiek. Egyébiránt a játék egy 1987-es, hasonnevű játék átdolgozásából született. (magyar szabály, kártyafüggelék) 

Tournai jelentős város volt a középkori Flandriában, de még előtte, 881-ban romba döntötték a Scheldén felhajózó normannok. A játék a város újraépítéséről szól. Kinézetében - doboz, kártyák, egyéb játékelemek - nagyon emlékeztet a Troyes-ra, ami nem csoda, hiszen ugyanazok a tervezők, ugyanaz a kiadó. A játék bizonyos elemei is ismerősek - habár dobókockák például pont nincsenek. A játékosok saját városnegyedükbe fehér (egyházi), vörös (katonai) és sárga (polgári) épületkártyákat raknak le, majd azokat saját, illetve a többiektől megvásárolt, megfelelő színű városlakókkal aktiválják, pénzt, kártyákat, városlakókat, hírnévpontokat szerezve. Dolgukat különféle események nehezítik, ezekkel is meg kell harcolniuk, mert ha nem, kénytelenek elszenvedni azok hatásait. (magyar szabály, segédlet)

A Furcsa fickók, fergeteges fesztiválok egyfajta életszimuláció, amit a német tervezők fenegyereke, Friedemann Frisese készített egyik állandó jellegű tettestársával, Marcel-André Casasola Merklével. Új életet kezdhetünk, ahol határ a csillagos ég - vagy a alkohol-, drog- és szexmámor mélységei. Először a pubertáson kell átvergődnünk valahogy, aztán jön a NAGYBETŰS ÉLET, amikor is öt életcélunkat próbáljuk meg teljesíteni. Játék-geek leszel vagy guru egy kommunában? Játéktervező vagy Elvis-imitátor? Infarktust kapsz, vagy hiába harcolsz az alkohol démonával? Teljes csőd lesz életed? Csak rajtad áll! A célokhoz a személyiségjegyeinknek el kell (mint pl. nikotinfüggés, kövérség, vallás) érniük a megfelelő értéket, alkalmasint barátokra kell szert tennük, párkapcsolatokba kezdenünk (vagy azokat befejeznünk). Kamaszként még a falusi diszkó és a feltört cigarettaautomata, meg az első szerelem minden félszegsége jelöli ki az utunkat, de utána a felnőttkor csodái csiszolják jellemüket: az esemény utáni cigarette és a búfelejtő csokoládé, a nikotintapasz és a nyárspolgárság, a vegasi házasság és a bibliaklub. Ezekbe olykor játékostársainkat is belerángathatjuk, vagy épp ők fognak ragaszkodni, hogy berángassuk őket, ha hasznosnak látják életcéljaikhoz - ha például a szexmániásra gyúrunk, mi legyünk az a bizonyos másik az egyéjszakás kalandban! Látható, hogy a játék nem veszi túlzottan komolyan magán, és erre az illusztrációk még rá is tesznek egy lapáttal. (magyar szabály)