Conversio in Hungarum

Kicsiny gyermekként mind arra vágytunk, hogy művészeti galériát nyitva napjaink legkiválóbb festőinek műveivel kereskedjünk, a modern művészet ütőerén tartja ujjunkat. Hát nem? Nos, a Modern Art mindezt lehetővé teszi! A játékban öt feltörekvő titán (Lite Mital! Yoko! Christin P.! Karl Gitter! Krypto!) festményeit bocsátjuk aukcióra, ami lehet bekiabálásos, villámáras, egyszeri (mindenki egyszer licitálhat) vagy titkos. Amikor azután valamelyik festő ötödik képét is aukcióra dobtuk, a megszerzett festményeket eladjuk a múzeumoknak; minél népszerűbb egy művész, azzal minél több képét adták el eddig, annál értékesebbek a további képei. Igen, ez egy Knizia-féle aukciós játék, a különféle licitálási lehetőségekből összeállított mestermű. És említettem már ezeket a csodás festményeket? Lite Mital! Yoko! Christin P.! Karl Gitter! És maga Krypto! (magyar szabály) 

Persze ahogy nőttünk, már az óvoda nagycsoportját boldogítva jelenlétünkkel, ráeszméltünk, hogy világéletünkben politikusnak készültünk, méghozzá német politikusnak. Nem is csak sima politikusok akartunk lenni, hanem igazi politikacsinálók! A játékban egy-egy német pártot irányítunk végig a tartományi választásokon, arra törekedve, hogy az elveinket sutba vágva mennél több mandátumhoz jussunk a tartományi parlemetekben és a Bundestagban. Ehhez fel kell mérnünk, miféle álláspotot támogat a lakosság az atomenergia, a belbiztonsági kiadások mérséklése, a társadalombiztosítás kiterjesztése és más efféle kérdésekben, majd kaméleonokat megszégyenítve idomulnunk kell pártprogramukban. Utána jöhet a választási harc, ahol minden eszköz megengedett: megrendelt közvélemény-kutatások, a média elárasztása pártpropagandával, mocskos kampány és a többi. Ha egy másik párttal hasonló a programunk, koalícióra is léphetünk vele. A kampányt finanszírozhatjuk a párttagok lassan csurranó-cseppenő tagdíjaiból, vagy pedig mindenféle illegális forrásból - csak aztán le ne bukjunk és a botrány meg ne tépázza népszerűségünket! Egyszóval, ez egy nagy klasszikus, egyszerre tematikus és mégis annyira euró; hosszú, nehéz darab, amihez csak a legelszántabbak ülnek le, de biztosan nem fognak csalódni. (magyar szabály) 

Hajózzunk nyugodtabb vizekre, a Csendes-óceánra, Polinéziába! Tongiaki szeli a hullámokat, trópusi fából készült katamarán, rajta megannyi bátor lélek, akik a szeleket, a csillagokat és az áramlatokat követve indulnak új meg új szigetek felfedezésére. A játék során előbb felváltva felrakjuk hajóinkat Tonga partszakaszaira, majd, ha már elég hajó összegyűlt, együtt nekivágunk az ismeretlennek. Ilyenkor óceánkártyát, -kártyákat csapunk fel, hogy az áramlatokat követve eljussunk a következő szigetig, majd ott új hajókat építve kihajózzunk megint, lassan felfedezve és benépesítve a teljes szigetvilágot. Olykor persze egész flottillákat nyel el a mohó óceán, de ez nem veheti el a bátorságunkat: aki nem kel útra, nem nyerhet. A játék jobban működik, ha többen vagyunk, de azért, az igazat megvallva, nekem akkor sem tartozik a kedvencem közé. A fordítás Jenoe mester munkája. (magyar szabály) 

Ha már felfedezők, a Magellanban is róluk van szó, de ők már nem aprócska lélekvesztőkön, hanem karavellákon... vagyis mégiscsak aprócska lélekvesztőkön vágnak neki az ismeretlennek. E játékban mi Aragóniai Ferdinándok meg Tengerész Henrikek vagyunk, mi finanszírozzuk a felfedzőket: Kolumbusz Kristófot, Vasco da Gamát, Francisco Pizarrót meg a többieket. A játék három fordulóból áll, ezalatt éri el a hat feldező a célját. Mindegyikük három hajóval indul, de csak eggyel érkezik meg; a fordulók során ezekre a hajókra licitálunk. Az első fordulóban még minden hajó "szabad préda", de a második meg a harmadik fordulóban egy felfedezőhajóra már csak az licitálhat, akinek van hajója az előző fordulóban. A felfedezők úgy játék közben, mint a játék végén pénzt vagy győzelmi pontokat érhetnek. Végeredményben tehát ez egy licitálós játék; semmi különös, de teljesen korrekt darab. (magyar szabály)

A felfedezőknél maradva az Amerikai Egyesült Államok mitológiájában kiemelt szerepe van Lewis és Clark 1803-ban indult expedíciójának: Thomas Jefferson elnök csak az imént vásárolta meg a franciáktól Luisiánát, és az általa indított expedició elsődleges célja az volt, hogy találja meg a keleti és a nyugati partot összekötő vízi útvonalat (utak híján az utazás ekkoriban elsősorban a folyókon történt). A játékban mind egy-egy expedíciót irányítunk, versenyezve azon, hogy kinek a dereglyéi érik el először a Csendes-óceánt. Ehhez folyamatosan különféle erőforrásokat kell gyűjtenünk és cserélnünk (prémet, fát, élelmiszert, felszerelést), lovakat és kenukat szereznünk, és az útközben talált indiánok meg kanadai prémvadászok közül kell vezetőket és segítőket toboroznunk. A karakterek - akik mind az eredeti expedíció tagjai - akcióira kell elsősorban támaszkodunk, meg a megannyi névelen indián segítőnkre. A játék egyébiránt pasziánszként is játszható. (magyar szabály) 

Akár a fenti Modern Art, a Maginor is Reiner Knizia játéka, ez viszont korántsem tartozik a nagy sikerei közé. A játékosok mind a fővarázslói poszt reményteljes várományosai, ehhez próbálnak szavazatokat gyűjteni. Ebben különféle varázslatok segítik őket, és időnként kő-papír-olló jellegű párbajokat vívnak egymással. A fantasy-tématika eléggé lötyög a mechanikán - nem csoda, hiszen ez a szerző egy korábbi, kaszinós játékának, a Vegasnak az átdolgozása. A fordítás Fgb mester munkája. (magyar szabály) 

Fantasy-világban játszódik a Káoszzsoldosok is, itt azonban nem panaszkodhatunk azon, hogy a mechanika agyonnyomja a témát - épp ellenkezőleg. Afféle játék ez, mint a Munchkin, ahol a tervezők egy rossz poénért bármikor feláldozzák a szabályok integritását. A játékosok egy-egy orktörzset irányítanak, akik töpék és emberek híján azzal csapják agyon az időt, hogy agyoncsapják egymást. Minden törzs szép lassan kialakítja a maga hadsorait a lerakott kártyákból: a hadsor egyik végén hadijelvénynek, a másik végén zenésznek kell lennie, középütt meg harcosoknak, hadigépnek, szörnyeknek és más efféléknek. Amikor sikerült ráncba szedni egy hadsort, az lerohanhat egy gyengébbnek vélt, még rendezetlen hadsort. A csatát az ork istenek akarata dönti el, amit a Pusztítás Csontja szimbolizál - vagyis kockadobás dönti el, ki győz, ki mazsolázhat a legyőzött hadsor lapjaiból. A kártyákon a legrettegettebb káoszcsapatok és -hősök láthatók: a bozlumi malacszurkálók, az elfajzott mocsadékok, Lépkitépő Odlugg, Rothadóbelű Bilge és a többiek. Egyébiránt a játék egy 1987-es, hasonnevű játék átdolgozásából született. (magyar szabály, kártyafüggelék) 

Tournai jelentős város volt a középkori Flandriában, de még előtte, 881-ban romba döntötték a Scheldén felhajózó normannok. A játék a város újraépítéséről szól. Kinézetében - doboz, kártyák, egyéb játékelemek - nagyon emlékeztet a Troyes-ra, ami nem csoda, hiszen ugyanazok a tervezők, ugyanaz a kiadó. A játék bizonyos elemei is ismerősek - habár dobókockák például pont nincsenek. A játékosok saját városnegyedükbe fehér (egyházi), vörös (katonai) és sárga (polgári) épületkártyákat raknak le, majd azokat saját, illetve a többiektől megvásárolt, megfelelő színű városlakókkal aktiválják, pénzt, kártyákat, városlakókat, hírnévpontokat szerezve. Dolgukat különféle események nehezítik, ezekkel is meg kell harcolniuk, mert ha nem, kénytelenek elszenvedni azok hatásait. (magyar szabály, segédlet)

A Furcsa fickók, fergeteges fesztiválok egyfajta életszimuláció, amit a német tervezők fenegyereke, Friedemann Frisese készített egyik állandó jellegű tettestársával, Marcel-André Casasola Merklével. Új életet kezdhetünk, ahol határ a csillagos ég - vagy a alkohol-, drog- és szexmámor mélységei. Először a pubertáson kell átvergődnünk valahogy, aztán jön a NAGYBETŰS ÉLET, amikor is öt életcélunkat próbáljuk meg teljesíteni. Játék-geek leszel vagy guru egy kommunában? Játéktervező vagy Elvis-imitátor? Infarktust kapsz, vagy hiába harcolsz az alkohol démonával? Teljes csőd lesz életed? Csak rajtad áll! A célokhoz a személyiségjegyeinknek el kell (mint pl. nikotinfüggés, kövérség, vallás) érniük a megfelelő értéket, alkalmasint barátokra kell szert tennük, párkapcsolatokba kezdenünk (vagy azokat befejeznünk). Kamaszként még a falusi diszkó és a feltört cigarettaautomata, meg az első szerelem minden félszegsége jelöli ki az utunkat, de utána a felnőttkor csodái csiszolják jellemüket: az esemény utáni cigarette és a búfelejtő csokoládé, a nikotintapasz és a nyárspolgárság, a vegasi házasság és a bibliaklub. Ezekbe olykor játékostársainkat is belerángathatjuk, vagy épp ők fognak ragaszkodni, hogy berángassuk őket, ha hasznosnak látják életcéljaikhoz - ha például a szexmániásra gyúrunk, mi legyünk az a bizonyos másik az egyéjszakás kalandban! Látható, hogy a játék nem veszi túlzottan komolyan magán, és erre az illusztrációk még rá is tesznek egy lapáttal. (magyar szabály)