Akkortájt, amikor rákkattantam a társasjátékokra, még nem nagyon lehetett ezeket Magyarországon beszerezni. A legközelebbi társasjátékbolt Bécsben volt, és az EU-ban - mi pedig azon kívül. Budapesten nem volt társasjátékbolt, csak "normál" játékboltok, meglehetősen korlátozott kínálattal.
Ennek a kínálatnak egy részét a Ravenburger kiadó játékai alkották. A kiadó akkor is, most is inkább kirakósairól (puzzle) híres, de társasjátékokkal is foglalkozik-foglalkozott. A kelet-európai (magyar, cseh, lengyel) piacra kiadtak néhány, jellemzően nyelvfüggetlen játékot. Mai szemmel akad köztük jó és kevésbé jó, zömük inkább gyerekjáték, könnyed euró - de ott volt köztük a mára már klasszikussá vált Tikal vagy a gyönyörű San Marco is.
Ahogy a találkák során mind több játékot ismertünk meg, úgy tudatosodott bennünk, hogy - miként például az autóipari cégeknek - a Ravensburgernek van egy saját "prémium márkája", az Alea. Firenze hercegei, Genova kereskedői, Puerto Rico, Tádzs Mahal, San Juan... mintha akkoriban az összes komplex euró e sorozat része lett volna. Ehhez még hozzájött a dobozok külsejében vagy a játékszabályban követett egységes stílus... úgy éreztük, az Alea több, mint egy "egyszerű" kiadó. A sznobok megszállottan keresték a hiányzó dobozokat, hogy teljes sorozatuk legyen, a többiek pedig csak etalonként kezelték a márkát, és felbolydultak a fórumok, ha híre ment, hogy "lesz egy új Alea!"
Azután... hát, így múlik el a világ dicsősége. Az új játékokra egyre nagyobb lett az elődeikre szabott kabát. A játékok egy része kifejezetten gyenge lett, más részük ugyan jó, vállalható, játszható - de az igazán nagy nevek már nem itt jelentek meg.
A San Juan a Puero Rico klsöccse, már csak a doboz méretéből adódóan is. A szabályok jelentős része az idősebb testvér szabályaiból lett átvéve, a grafika pedig teljesen azt követi. Mégis, ez egy teljesen más játék: gyors, egyszerű, inkább már filler, semmint egész estés, komoly játék. Bizonyos mechanizmusait (szerepválasztás, a kártyák egyben nyersanyagok) több, később kiadott játék megismétli, mint például a Race for the Galaxy vagy a Dicsőség Rómának (Glory to Rome). Közülük a San Juan a "legnémetebb", és személy szerint ezt kedvelem a legjobban. (magyar szabály)
A Ra Reiner Knizia "nagy" korszakának egyik reprezentása. A klasszikus aleák közül az egyik legegyszerűbb, legkönnyebben elsajátítható, leggyorsabb. A pontozás, hiszen egy kniziáról beszélünk, természetesen bonyolult, de szerencsére nem túlságosan. Maga a játék alapvetően egyszerű licitálás - méghozzá olyan, amelyet a kezdők is könnyen befogadhatnak (a licitálás gyakran rákfenéje a játékoknak, ha csupa kezdőnek magyarázzuk). Van benne egy kockázatvállalós elem is, a merészeknek, meg azoknak, akik szívesen kinevetik felebarátaik pofára esését. Létezik egy kártyás változata is, a Razzia azok számára, akiknek minél kisebb dobozokra van szükségük. (magyar szabály)
Ki ne hallott volna már a Tádzs Mahalról, India egyik drágakövéről? A Tadsch Mahalnak igazából nincs túl sok köze a híres síremlékhez, mondhatni semmi, leszámítva az indiai témát. A játék szintúgy egyike Reiner Knizia klasszikusainak, és a dollárárverés egyik legsikerültebb megvalósítása. Ebből adódóan kezdőknek kevésbé ajánlott, tapasztalom szerint elsőre kevéssé éreznek rá... de hát ez így van a másik dollárárverős játéknál, a Condottierénél is... (magyar szabály)
A Napkirály, XIV. Lajos udvarában zajlik a Loius XIV. Rüdigern Dorn játéka az a fajta, amit az angol clevernek nevez: okos, kiválóan megtervezett játék, de mégis, nehéz tiszta szívvel szeretni. A kinézetére panasz nem lehet, az udvaroncok sakktáblaszerű elhelyezése kifejezetten egyedivé teszi. De mégis, valahol csupán egy a megannyi "befolyásszerzős" játék közül, nem tud kiemelkedni közülük. Már nem klasszikus, de még nem hoz szégyent a sorozatra. (magyar szabály)
A Notre Dame volt az utolsó alea, amit megvettem, és azóta nem éreztem úgy, hogy ezen változtatni kellene. Persze, játszottam azóta jobban sikerült aleákkal is, és tudom, hogy pl. a Macao, az In the Year of Dragon vagy a Castles of Burgundy sokak szívének kedves, de azok nem igazán fogtak meg. A Notre Dame egy jónevű tervező, Stefan Feld munkája, és kétségkívül tisztességes iparosmunka - ezzel ki is merítettem az erényeit. Nem, ez a játék nem méltó arra, hogy ebbe a sorozatba tartozzon... (magyar szabály)
Broken. Akkor mondjuk ezt, ha úgy érezzük, a játék tervezője valami esszenciális hibát vétett, és a játék mint játék nem teljesít. Nem azért, mert nem a mi stílusunk (mégha bizony gyakran csak ezért szidunk brokennek egy játékot), hanem mert "tervezési hibás". Számomra ez a játék ilyen. Hogy mit keres ebben a sorozatban? Eh... (magyar szabály)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.