A Bizánc tipikus "német játék", holott egy olasz tervező, Emanuele Ornella munkája. (Az olaszoknál létezik egy vonulat, ami elhajlik a partijátékok és az ameritrash felé, és egy másik, ami németebb a németnél - l. még Leo Colovini.) Maga a játék egy viszonylag egyszerű licitálós kártyajáték, ahol végeredményben azonos színű kártyákból kell hármat-hármat megszerezni. A licitálós mechanizmus egyszerű, okos és kicsit gonosz - mintha maga az egész játék Reiner Knizia köpönyegéből bújt volna ki. (magyar szabály)
A Tengerentúl is Emanuele Ornella játéka - sőt, igazából ez az a játék, amivel befutott, és egyben aminek első, magánkiadású változata a 2004-es esseni játékvásár egyik legnagyobb sikere volt. A játék a Bohnanzából megismert és megszeretett mechanizmusokat reneszánsz tengeri kereskedős mázzal öntötte nyakon, és megtoldotta némi hajózással. Még mindig jó játék, de hiányzik belőle a Bohnanza eleganciája (Bohnanza és elegancia, jó, mi?), egyszerűsége. Egy időben beszerezhetetlen volt, azután az AMIGO újra piacra dobta; mára viszont már teljesen beleszürkült a mezőnybe, (magyar szabály, másik kiadás szabálya)
A Tündék királya egy régi motoros, de ma is aktív, sőt sikeres tervező, Alan R. Moon játéka. Megjelenésében (köszönhetően Doris Matthäusnak, megannyi játék grafikusának) és témájában a tervező egyik korai sikerjátékára, a német Év játéka 1998-as győztesére, az Elfenlandra hajaz. Egy évvel idősebb rokonához hasonlóan ez is egy utazós játék, ahol a tünde hercegek (vagyis a játékosok) óriásdisznókon, tündemobilokon, varázsfelhőkön, egyszarvúkon, trollkocsikon és sárkányokon utaznak a települések között; itt akadályozhatják is egymást (tolvajokkal, kidöntött fákkal). A játék az Elfenland könnyedebb kártyaváltozatának készült, de nem tudta megismételni elődje sikerét. Az Elfenland ma is jó játék; ez inkább csak elfogadható. (magyar szabály)
A Kecskecsata is egy az AMIGO kis kártyajátékai közül. Egyszerű ütésszerző játék, ahol a játék elején még nem lehet tudni, hogy pontosan mennyi pontot kell gyűjteni. Előnye az egyszerűsége, hátránya pedig az, hogy a véletszerűen kapott kártyák eléggé behatárolhatják egyes játékosok lehetőségeit. A játékot a fordítás elkészülte után a Piatnik magyarul is megjelentette. (magyar szabály)
Az Egyszer volt, hol nem volt... kakukktojás, mivel sem nem német típusú, sem nem német játék, hanem amerikai; az AMIGO csupán a játék német kiadója. Ez egy kártyavezérelt mesemondós játék, ugyanis az a cél, hogy a játékos a megkapott mesekártyáiból (szereplők, tárgyak, helyszínek, jellemzők, események) többé-kevésbé kerek mesét kanyarítson, amit végül a lezáráskártyájával be tud fejezni. Persze ezt nehezíti, hogy alkalmas időben a többiek közbeszólhatnak, és saját kártyáikkal eltéríthetik a mesét. A játékhoz jó beszélőke és gyors improvizációs képesség szükséges (az átlalam próbált játékalkalmakkor a szerepjátékos múlttal rendelkezők eléggé előnyben voltak). Hátránya, hogy a kártyákból alapvetően csak a gyerekmesévé butított Grimm-történetekhez hasonló mesék alkothatók. (magyar szabály)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.