Conversio in Hungarum

Mint minden sikerjáték, a Carcassonne is inspirációul szoolgált számos újabb játéknak. Ezek egy részét maga a Carcassonne kiadója, a Hans im Glück jelentette meg. A kiadó, ha nem is tartozik a legnagyobbak közé, de a piac egy jelentős szereplője; elsősorban a nagyobb, de azért családi játékok kiadására koncentrál.

A Fjord, ha lehet azt mondani, egy kétszemélyes Carcassonne-klón. A játék során hatszögű lapkákból kell összeállítani a játékteret - ami itt egy szeszélyesen kanyargó norvég fjord. A játékosok időről időre házikókat is elhelyeznek a hegyek és a tenger között meghúzódó keskeny termékeny földsávokon. A játék azonban nem ér véget akkor, amikor elfogynak a lapkák: ekkor a házaikból kiindulva a játékosok birtokba veszik a termőterületeket. Az nyer, aki a végén több termőfelületet birtokol. A Carcassonne-tól eltérően itt sokkal kevesebb választása van a játékosoknak, hogy hová rakják le a felhúzott lapkákat (gyakran csak egy-két lehetséges hely van, vagy még annyi sem); itt a házak lerakása dönti el a játékot. Kellemes kétszemélyes játék: gyors, nem múlik túlságosan a szerencsén, de nem is egy komoly logikai játék. (magyar szabály)

Szintúgy a skandináv fjordokban játszódik a kiadó (szerintem) egyik leginkább alulértékeltebb játéka, a Vikingek. Ebben a játékban mindenki saját szigetrendszert állít össze a megszerzett lapkáiból, a szigeteken pedig elhelyezi harcosait, aranyműveseit, felderítőit, nemeseit és halászait. Az aranyművesek pénzt, a felderítők és a nemesek győzelmi pontokat biztosítanak, a harcosok megvédenek a támadó hajóktól, illetve ők fosztják ki azokat; a halászok a játék végén az élelmezésről gondoskodnak. A játék fordulóiban egy egyszerű mechanizmussal vásárolnak a játékosok 3-6 lapka-bábu kombót, ahol a lapka típusa (szigetkezdet, szigetközép, szigetvég) éppúgy számít, mint a bábu színe, valamint a kombó ára. Az alapjáték is teljesen jó, de ezt kiegészíti egy haladó változat, ami nehezítéseket, több pénzköltési lehetőséget és speciális képességgel bíró lapkákat jelent. És bár lapkás, azért jelentősen eltér a Carcassonne-tól - én csak ajánlani tudom. (magyar szabály)

A Vikingeknél jobb hasonlít a nagy elődre a Maori, de klónnak azért ez sem igazán nevezhető. Itt a polinéz szigetvilágban "vesznek birtokba" szigeteket a játékosok. A lapkák egy része (négyszer négy) ki van rakva az asztal közepére, a játékosok ezek körül mozognak egy csónakkal, megvásárolva azt, amelyiknél éppen megálltak. A megvett lapkákat saját tengertáblájukra rakják, azokból áll össze saját szigetviláguk. Korlátozott mennyiségben rendelkezésükre áll kagylópénz, ami elköltésével többet léphetnek vagy "benyúlhatnak" a kirakott lapkák közepébe, nem muszáj a szélről vásárolniuk. A megvárásolt lapkákból egész szigeteket próbálnak meg összeállítani, olyanokat, amelyeken a lehetőség szerint minél több kunyhó, pálmafa és virágkoszorú van. A gyakorlott játékosok számára különféle variánsok nehezítik meg a játékot. (magyar szabály)

Végül is, ha nagyon akarom, az Attika is felfogható lapkalerakós játéknak. Ebben az ókori környezetben játszódó játékban négy város épül egymás hegyére-hátára: (az egyedül attikai) Athén, Spárta, Korinthosz és Thébai. Minden város ugyanazokkal az épületekkel (színház, sportcsarnok, piac, kikötő, pénzverde, erőd, stb.) rendelkezik, ezeket kell felrakni a játéktáblára. A felrakáshoz vagy erőforrások kellenek (ezek a lapka által letakart, illetve a vele szomszédos üres mezőkön találhatók), vagy egy olyan lapka, amely mellé ingyen lerakhatók - így az erőd mellé ingyen lerakhatók a tornyok, a kikötő mellé a hajók. A játék során amúgy bővíthető játéktér sarkaiban szentélyek vannak: az győz, akinek sikerül épületeinek megszakítatlan sorával összekötni két szentélyt. Ez azonban nem könnyű feladat, hiszen a többiek akár súlyos áldozatok árán is megakadályozzák; ám akkor is győz valaki, ha sikerül összes épületét felraknia a játéktáblára. Ketten is kifejezetten jól játszható, talán úgy a legjobb, de három-négy játékos esetén is jó szórakozást biztosít. (magyar szabály)

A kiadó 2000 után 2006-ban újra megfogta az isten lábát, vagyis egy játékának sikerült megnyernie a német Év játéka-díjat: a Thurn und Taxisnak. A Thurn und Taxis olasz eredetű német arisztokra család volt, akik saját postakocsi-hálózatukat irányították. A játékban is ez a cél: Dél-Németországot behálózó postakocsi-hálózat kialakítása. A játékosoknak a lehető legtöbb városban kell megállóhelyet kialakítaniuk, s közben arra is figyelniük kell, hogy egyszerre minél több várost érintő "viszonylatokat" állítsanak fel, és az egyes német tartományok összes városába is lehetőleg ők jussanak el elsőként - ezekért ugyanis győzelmi pontokat kapnak. A játék sikerét meglovagolva annak rendje és módja szerint kiegészítők (Észak-Németország, Észak-Itália) is megjelentek hozzá. Sokak szerint (és én is közéjük tartozom) azonban a játék komoly hátránya, hogy minimális az interakció a játékosok között, inkább emlékeztet valami közös pasziánszra, mint társasjátékra. (magyar szabály, A harcegnő futára, Ragyogás és dicsőség, Minden út Rómába vezet)