Conversio in Hungarum

Ken Follett neve sokaknak ismerős lehet, a brit író számos regénye magyarul is megjelent, köztük olyanokkal, mint a Tű a szénakazalban vagy a Katedrális. Ez utóbbi egy igényes történelmi ponyva, amelynek központi elemei egy középkori angliai katedrális felépítése. A könyv sikerét meglovagolandó a Kosmos kiadó csapott le a jogokra, és jelentette meg 2006-ban az erre alapozó játékát. A Föld oszlopai persze ízig-vérig német játék, euro, a mechanika van előtérbe tolva, nem a téma; ettől függetlenül ügyesen lett megvalósítva a katedrálisépítés, és a játék maga igencsak szépre és jóra sikerült, a munkáslehelyezős játékok egyik legsikerültebb példánya. A játékosok bábuikat a játéktábla különböző akcióhelyeire rakják le, hogy pénzt és építőanyagot gyűjtsenek, mesterembereket fogadjanak fel és előnykártyákat szerezzenek; a forduló végén azután a megszerzett építőanyagokat mesterembereik révén győzelmi pontokra váltják. A szerencse szerepe viszonylag háttérbe van szorítva (eseménykártyák, a bábuk kihúzási sorrendje) - mondom, tipikus euro. Eredetileg legfeljebb négyet dolgozhattak a katedrálison, de azután a kiadó megjelentetett egy kiegészítőt, amellyel már öten vagy hatan is. (magyar szabály, 5-6 játékosos kiegészítő, új mesteremberek)

Nem újdonság, hogy egy kiadó igyekszik kihasználni egy játéka sikerét, és vagy ugyanazt eladja más köntösben, vagy a sikerjáték nevével próbál meg eladni más játékokat; a Kosmosra különösen jellemző ez a franchise-gondolkodás. Így végül majd' féltucat játék alkotja a - nevezzük így - Katedrális-sorozatot. Ezek részben az eredeti játék szerzőinek újabb munkái, részben más tervezőké; fő mechanikájukban erősen eltérnek egymástól, ám témájuk és egyes játékelemek így is összekötik őket. Még erősebb kapocs az egységes grafikai megvalósítás, mivel az összes játékon ugyanazok dolgoztak (Michael Menzel, Pohl & Rick).

A Föld oszlopai - Építészpárbaj a Kosmos kétjátékosos sorozatának tagja. Az egyik játékos Fülöp perjelként építi a katedrálist, a másik Waleran püspökként saját kastélyát. A játékosok nyersanyagokat gyűjtenek, azokat mesteremberek révén építőanyaggá változtatják, végül építkeznek. Munkáslehelyezésről azonban szó nincsen: a játékosok kilenc felcsapott kártya közül választanak ki hármat-hármat úgy, hogy mindig legyen egy közös. Ezért a kártyáért pedig licitálással küzdenek meg, ahol keveredik a taktika, a blöff és a szerencse - ez utóbbit pöckölés (vagyis pénzfeldobás) szimulálja. Tisztességes kétszemélyes játék, sem nem túl hosszú, sem nem túl bonyolult, de semmi több. (magyar szabály)

A Föld oszlopai - A kártyajáték egy kutya közönséges ütésszerző játék. Három vagy négy játékos között ki kell osztani a paklit, majd mindenki mindig kijátszik egy lapot, és aki a legerősebb lapot játszotta ki, az nyeri el az ütést. A leosztás végén azután mindenki megnézi az elvitt ütéseit, kiválogatja belőlük azokat a lapokat, amelyek számára érnek is valamit, és kiszámolja, hány győzelmi pontot szerzett. Persze ez itt is építőanyagok gyűjtését jelenti, amiből a mesteremberek csinálnak győzelmi pontokat, hogy megmaradjon az építkezős téma - ami itt tűnik a leggyengébbnek. Más kérdés, hogy egy ütésszerző kártyajátéknak nincs is igazán szüksége témára; ugyanakkor ilyen játékokkal Dunát lehet rekeszteni, és közöttük is megannyi jobb és izgalmasabb. (magyar szabály)

A Katedrális sikerén felbuzdulva utóbb Ken Follett megírta annak folytatását, ami egyébiránt magyarul is megjelent; a Kosmos pedig lecsapott, és ezen regény alapján is kiadott egy (majd még egy) játékot. Mivel ezt a könyvet már nem olvastam, nem tudom, hogy az Idők végezetéig mennyire követi vagy nem követi azt. Mindenesetre a játékot továbbra az építkezős tematika uralja, csak itt az egy katedrális helyett inkább egy egész település épül, hidastul-malmostul. A fő mechanika az akcióválasztás, vagyis a játékosok akciókártyákat játszanak ki a kezükből, végrehajtva azokat. Tíz akciókártyája van mindenkinek, de fejezetenként csak ötöt játszhat ki, ezek között kell döntenie. Elsődlegesen építőanyagokat gyűjtenek, hogy részt vehessenek az építkezésekben, amiért a győzelmi pontok járnak; másrészt viszont mindenféle erőforrásokat kell még gyűjteniük, hogy időről időre teljesíthessék egyházi és világi feletteseik követeléseit. Érdekes eleme a játéknak, hogy az aktuális kezdőjátékos mindig felcsap egy eseménykártyát, és az alapján eldönti, mi lesz az ő és mi a többiek bevétele - mindenkié más és más. Ha akkora sikert nem is ért el, mint elődje, ez is egy tisztességgel összerakott, jól működő játék - a többitől eltérően ezt semmiképp sem tekinthetjük "újabb rókabőrnek". (magyar szabály)

Miként elődjéből, ebből is készült egy kártyajáték. Az idők végezetéig - A kártyajáték azonban nem csupán nevében és grafikájában hasonlít "szülőjére", hanem mechanikájában is, akár az akciókártyák használatára, akár az eseménykártyák kettős szerepére (esemény, egyedi bevétel minden játékos számára) gondolunk. A lényeg persze itt is ugyanaz, különféle "erőforrások" gyűjtése, majd azok győzelmi pontokra konvertálása. Az építkezés jóval kevésbé hangsúlyos, mint a többi játékban. Miként a többi kis spin-off, ez a játék sem okozott különösebb sikert, (magyar szabály)