Uwe Rosenberg "házikiadója", a Lookout először még kis Bohnanza-kiegészítőket jelentett meg, aztán a Zavandor-sorozattal "lépett szintet", hogy végül az Agricolával belépjen a legnagyobbak közé. Azóta szilárdan megvetették a lábukat a komplex eurók piacán. Játékaik, ha nem is mindig képesek megismételni a nagy előd sikerét, általában legalábbis tisztességes iparosmunkák. Ilyen, vagyis inkább annál azért jobb a 2010-es Merkator is. Tipikus euró, hiszen német kereskedőként kell boldogulni a játékosoknak, kereskedve sonkával és gabonával, halolajjal és muskétával, borral és mazsolával, bejárva Európát a forró Spanyolországtól a fagyos Oroszországig. Családi játéknak már túl komplex, de komplex játéknak még elég elegáns és könnyed. Kedvelem. (magyar szabály)
A 2011-es Walnut Grove két finn tervező munkája. A játékban Európából érkező telepesek törik fel Amerika szűzföldjeit, húzzák fel a semmiből farmjaikat, próbálnak egyről a kettőre jutni. Kezdetben csak egyetlen rönkházuk, egy napszámosuk meg pár földdarabjuk van, ezt kell 8 év (8 forduló) alatt felvirágoztatniuk. Az évek ugyanazon ritmus szerint zajlanak: tavasszal új földeket lehet feltörni (ez Carcassonne-szerű lapkahúzással és -lerakással történik), nyáron a farmerek és a napszámosok begyűjtenek - aratnak, halásznak, fát vágnak -, ősszel a feleségek a városban vásárolnak a szatócsboltban, napszámosokat fogadnak fel, vagy épp eladják a farm feleslegét, végül télen mindenki behúzodik a vackába, és reménykedik, hogy tavaszig kitart a felhalmozott eleség és tüzelő. Ahogy látszik, a játék sokban hasonlít az Agricolára, bár inkább tematikájában és csak kevésbé mechanikájában. Tisztes darab, de nem tartozik a kiadó legsikerültek produktumai közé. (magyar szabály)
Nem úgy, mint a kiadó másik 2011-es játéka, az Ora et labora, ami egyébként Uwe Rosenberg "nagy" sorozatának egyik tagja - vagy, ha akarom, csupán a Le Havre újratervezése. Maga a játék középkori (ír vagy francia - a játék két, némileg eltérő módon is játszható) bencés kolostorok kialakításáról, működtetéséről szól. Mint az közismert, a kora középkor szinte egyedüralkodó bencés kolostorai (ellentétben az érett középkor szándékosan városokba költöző prédikátor-rendjeinek - ferencesek, domonkosok - rendházaival) a településektől távol épületek fel, hogy a szerzetesek Isten felé törekvő lelkét ne érje a világ mocska. A szerzetesek és a laikus testvérek szükségleteikről kezdetben maguk gondoskodtak, így a kolostorok falain belül és kívül egész kis önellátó gazdaságok jöttek részre. Maguktól a szerzetesektől is elvárták, hogy arcuk verítékével gondoskodjanak testi táplálékukról - a jelszavuk is ez volt, ora et labora, vagyis imádkozzál és dolgozzál.
Így hát mindenkinek kezdetben csak egy kisebb birtoka van, azt is jórészt erdő és láp borítja, és még csak a legszükségesebb épületekkel rendelkezik a kolostor. Ám az erdők kivághatók, a lápok lecsapolhatók (a fára és a tőzegre amúgy is szükség lesz), sőt újabb és újabb birtokok vásárlásával a kolostor földje is bővíthető. Az épületeket kártyák jelképezik, ezeket szerzik meg a játékosok, majd ezekre rakják ki dolgozni szerzeteseiket. Olykor persze a többiek megszerzik a legjobb épületeket, de ilyenkor is lehetséges ezek használata, csak szép szavakra (meg egy kis pénzre vagy alkoholra) van szükség a szomszéd kolostor barátainak meggyőzésére. Az erőforrások egy részét egy rota segítségével lehet beszerezni, vagyis mennél tovább nem arat búzát vagy nem vág fát senki, annál többet kap az, aki végre ezt választja. Lassú, komplex játék, de mindenképp megéri a rászánt időt. (magyar szabály, rövid szabály, előkészületek, lexikon)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.