A társasjáték között bizonyos témák felülprezentáltak, például ilyen a középkor vagy a vasútak. De ki gondolná józan ésszel, hogy lehetséges játékot - s mi több, kiváló játékot - készíteni a korallzátony-menedzselésről? A Korallkaland bizonyítja, hogy ez igenis lehetséges. Richard Breese játékában korall-lárvákkal telepedünk meg a tengerfenék legalkalmasabbnak ítélt részein, hogy aztán korallpolipokból minél nagyobb és erősebb telepeket hozzunk létre. Telepeink vad és gyilkos háborúkat folytatnak a szomszédos telepekkel, algákkal erősítve támadópotenciálunkat és garnékarákokkal védekezve a veszélyes szomszédság ellen. Végül, ha már elég nagyra nőtt a korallunk, az egészet egyszerűen feletetjük papagájhalunkkal, hogy utóbb a kiürült tengerfenéken új korall születhessen. Kicsit furcsa játék, aminek a taktikájára és stratégijára nem könnyű "rácsavarni" az agyunkat - de ha sikerült, a játékélmény mindenért kárpótol. (magyar szabály, Korallkaland 2.)
Amilyen furcsa volt a Korallkaland témája, annyira sablonos a következő három játéké. A civilizációk kialakulása érdekes és könnyen "játékba önthető", így az ún. termékeny félholdat megidéző játékokkal Eufráteszt lehet rekeszteni. A Mezopotámia is ilyen: a két folyó közére elsőként megérkező, ott falvakat alapító és oltárakat létesítő első megtelepedő életét idézi meg, még mielőtt megalapították volna az emberiség legelső városállamait. A játékosok célja, hogy az istenek segítségét elnyerendő áldozatokat vigyenek nekik - az győz, akinek sikerül mind a négy áldozatot bemutatnia. A játék akciópontos mechanikát használ, a játékosok pontjaikból mozgatják bábuikat, felfedezik az ismeretlen vidékeket, fát vágnak és köveket gyűjtenek, majd fordulójuk végén, ha lehetőségük van rá, valamilyen cselekedetet hajtanak végre: települést alapítanak, szaporodnak, kultuszhelyet létesítenek. A mechanikát számos ötlet teszi még egyedibbé (például a szaporodáshoz két bábu kell és egy kunyhó, ahová elvonulhatnak... khm... próbálkozni, vagy hogy a játékosok közötti interakció gyanánt a bábuk tömegbe verődve kirabolhatják a gyengébbeket), a tartozékok pedig igazán kiválóak - a kövek valódi kavicsok, a moduláris tábla alkotóelemei pedig egyszerre nagyon esztétikus és nagyon hatékony módon kapcsolódnak egymáshoz. Aki próbált már, mondjuk, akár csak Catant arrébtolni, az meg tudja becsülni az ilyesmit. (magyar szabály, kiegészítő)
Az ókort magunk mögött hagyva egy gazdag és gyorsan fejlődő középkori város mindennapjaiban vehetünk részt. Troyes a champagne-i grófság egyik legfontosabb települése volt, hiszen Észak és Dél árui a champagne-i vásárokon cseréltek gazdát. A játék - amelynek doboza, táblája és kártyái mind középkori kódexek ábárázolásit idézik fel - kockákra épül, mégsem igazán szerencsejáték: egyrészt, mert olykor bizony a kisebb értékek hasznosabbak, mint a nagyobbak, másrészt pedig mert a játékosok megvásárolhatják egymástól a kockákkal kidobott eredményeket. Így a játékosoknak két céljük van: egyfelől azon igyekeznek, hogy minél több kockával dobjanak - ami csak egymás kiütésével lehetséges, hiszen a kockák száma véges -, másrész a kidobott és megvásárolt eredményeket pénzre, győzelmi pontokra igyekeznek váltani. A várost közben folyamatosan támadják mindenféle rablók, haramiák, csavargó zsoldosok és más efféle népek, és a játékosok többé-kevésbé közösen (de saját érdekeiket szem előtt tartva) veszik fel a harcot ellenük. (magyar szabály, bónuszkártyák)
A champagne-i vásárok tündöklése rövid volt, az észak-német területek és a Baltikum kereskedelmét kézben tartó kereskedőszövetség, a Hansa - vagy más néven a német Hansa, Hansa Teutonica - viszont évszázadokon át rányomta bélyegét Európa történelmére. A játékosok (mint szinte minden kereskedős játékban) egy-egy kereskedőcsaládot, -házat irányítanak, és arra törekszenek, hogy minél több hírnévre tegyenek szert. Ehhez ügynököket küldenek ki az észak-német vidékekre, hogy azok kereskedőutakat hozzanak létre és lerakatokat létesítsenek a városokban. Bizonyos kereskedőutak - mint például a Lübeckbe vagy Göttingenbe vezetők - esetén a játéksok képességeiket is erősíthetik, hogy azután egyszerre több akciót hajthassanak végre, több ügynöküket kaphassák vissza vagy a játék végén jobb szorzóval kapjanak pontokat. A Hansa Teutonica némelyek szerint száraz, mint a Szahara, lassú és körülményes, ráadásul nincsen benne különösebb stratégia vagy taktika; a másik nézet szerint (amit magam is vallok), ez egy remek játék. (magyar szabály, Keleti terjeszkedés)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.