Conversio in Hungarum

Az immár húszévesnél is idősebb Carcassonne-hoz szekérderéknyi kisebb-nagyobb kiegészítő jelent már meg, a gyűjtők legnagyobb (vagy legkisebb) örömére. Ilyen a 2020-as Parasztlázadás minikiegészítő is, a maga 12 területlapkájával. A meglehetősen standard lapkákon található egy-egy speciális út-, város vagy kolostorszimbólum. Ha valaki olyan balszerencsés, hogy felhúzza a minikiegészítő egy lapkáját, parasztlázadásra kerül sor, és a paraszti hadak lemészárolják a - szimbólum szerint - az összes úton, városban vagy kolostoron lévő alattvalóját. Kivéve, ha védettek - ti. az alattvalót lerakásakor meg lehet védeni, de ez 4 győzelmi pontba kerül (és a bábu lefektetésével van jelölve). Ennyi az egész; nem bonyolult, csak akkor, ha megannyi más kiegészítővel együtt van használva. (magyar szabály)

A Quetzal a neokolonizációról és az őslakosok kulturális kifosztásáról szól... akarom mondani, régészetről, leletmentésről és maja (jellegű) templomkomplexumok romjairől a járhatatlan őserdő közepén. Legfőbb mechanikája szerint munkáslehelyezős játék, a legfőbb erőforrás a munkás, azok odarakásával aktiválhatók az egyes helyszínek, ahol a leletkártyák begyűjthetők, eladhatók, európai és amerikai múzeumokba küldhetők. A két csavar egyike, hogy kétféle munkás van (régész és kalandor), és félig-meddig a szerencsén múlik, hogy az egyes fordulókban kinek milyen arányokban lesznek régészei és kalandorai; a másik pedig az, hogy lerakás szempontjából háromféle helyszín van. A legértékeseb helyszínekre egyetlen munkás rakható, aki le is foglalja azt magának; viszont a lerakás ezekre a helyekre pénzbe kerül, és minél jobb egy helyszín, annál többe. A leggyengébb helyszínekre viszont mindenki annyi munkását rakja, amennyit nem sajnál, és mindegyik végrehajtja az ottani akciót - ezek a helyszínek elsősorban a játékban tartásra szolgálnak (így juthat valaki pénzhez, ha mindenképp az kell neki, így próbálhatja meg átváltoztatni a munkásait, stb.). Végül vannak helyszínek, amelyek afféle licitáláson dőlnek el: lerakható ezekre több munkás, mint amennyi ott volt, és ekkor a régebbieknek távozniuk kell. A visszakapott munkások persze újra lerakhatók. A fordulónak akkor van vége, amikor már mindenki felrakta az összes munkását, a legtöbb helyszín csak ekkor értékelődik ki, ekkor kapják meg a játékosok leletkártyáikat, amelyekért azután győzelmi pontokat kaphatnak - különösen, ha sikerül azonos fajtájú kártyákat összeszedniük. Kellemes, jól összerakott, gyors játék, valahol félúton a fillerek és az agyzsibbasztó, komoly gamer játékok között. (magyar szabály)

Napjainkban, amikor a NASA feladatait egyre inkább átveszik az olyan magáncégek, mint a Space-X, és amikor milliárdosok hobbiból saját eszközeikkel jutnak fel az űrbe, egyre kevésbé tűnik a valóságtól elrugaszkodottnak a feltételezés, hogy az emberiség Naprendszerből kirajzásához megacégek fogják kifejleszteni a szükséges technológiát: űrhajókat, hiperhajtőműveket, aszteroida-bányászatot, terraformálást. A Túl a Naprendszeren játékosai megacégek "igazgatótanácsai", és e cégek, bár a hangoztatott szlogenek szintjén egyűtt dolgoznak az emberiség boldogulásán és boldogságán, valójában mindent alárendelnek saját profitjuknak. A játék két táblát használ. A technológiatáblán egyre újabb és újabb technológiákat fejleszthetnek ki a cégek. Itt az innováció éllovasai szabják meg a fejlődés irányát, viszont a többi cég könnyedén lemásolhatja a már szabadalmaztatott találmányokat. Az új technológiák részben egyszeri, de nagy jutalmakat adnak, részben pedig egyre erősebb és erősebb akciókat tesznek lehetővé. A galaxistáblára rendszerint négy bolygórendszer kártyája van felcsapva, ezek és a közbülső kikötőrendszerek között mozognak - ugrálnak - a cégek flottái, hogy az utolsó csöpp erőforrást - ritka érceket, mezőgazdasági terményeket - is kisajtolják a bolygókból, a legértékesebbeket pedig terraformálás után végleg lefoglalják maguknak. Taktikai játék, ahol a szerencsének viszonylag kicsi a szerepe, az is jórészt irányítható, kiszámítható; határozottan kellemes. (magyar szabály)

A Cooper-sziget munkáslerakós-lapkalerakós hibrid. A játéktábla egy központi szigetdarabból és a sajékosok saját félszigeteiből áll össze. Saját félszigetét mindenki fokozatosan fedezi fel a játék során, normál és dupla szigetlapkák lerakásával; a lapkákon szigetek, erdők, rétek, hegyek és települések vannak, ezekről gyűjthetők be a különféle erőforrások (fa, étel, kő, arany, ruha). A lapkák egymásra is rakhatók; minél magasabb egy kupac, annál nagyobb az ottani hozam. A központi táblán vannak a munkáshelyek, ide kell a normál és a speciális munkásokat lerakni, kiváltva az egyes munkáshelyek akcióit. Az akciók egy része a felfedezést segíti, vagyis lapkák húzását és lerakását, más részük pedig az efőrrások elköltésével győzelmi pontokhoz segít: épületek felhúzásával, csónakok ácsolásával, szoborállítással, szállítóbárkák feltöltésével. A játékosoknak hajóik is vannak, ezek a sziget partvonala mentén mozognak további jutalmak reményében. A játéknak egyszemélyes variánsa is van. (magyar szabály)

Michael Schacht nemrégiben újragondolta egy régebbi játékát, a Web of Powert (Kínát, Hant), és a Kickstarter segítségével sikerült is kiadatnia az Iwarit. A középkori európai, illetve az ősi kínai környezet után ez még régebben, valahol az őskor végén játszóthat, ahol törzsek tepelednek meg a különböző földrajzi adottságú régiókban (erdőkben, tundrán, sivatagban). A városok helyét átveszik a sátortárborok, a követek helyett pedig totemoszlopok épülenek a régiók közepén. A játék maga lényegében ugyanaz: a soron lévő játékos legfeljebb három kártyát játszik ki, lerakva legfeljebb két dolgot egyetlen régióra. A kártyák színei megfelelnek a régióknak, és két azonos színű kártya dzsókernek számít: tehát két piros és egy zöld kártya megfelel két zöld kártyának, ami lehetővé teszi két sátor lerakását az egyik zöld régióra. A játék felénél a régiókért pont jár mindenkinek, akinek van ott sátra; a játék végén megint, valamint pont jár az összefüggő saját sátrakért, valamint az egymással szomszédos saját többségű totemoszlopokért. Az alapjátékhoz tartozik még egy opcionális modul is, a tulajdonságoké, ezek egyes régiók pontjait szorozzák meg. A játéknak kis kiegészítői is vannak: feladatkártyák, ahol két játékos pluszpontokat kap bizonyos feladatok ("legyen 4 sátrad erdős régióban") teljesítéséért; új térképek (játéktáblák); apróságok, mint a viharkorongok vagy a fémtotem. Végül létezik az ún. Deluxe kiadás is, ami az alapjátékon és kiegészítőkön túl további térképeket tartalmaz, és egy új, lila színt, kártyákkal, sátrak helyett romvárosokkal - ez a játék irányította szín arra szolgál, hogy megnehezítse a játékosok dolgát. (magyar szabály, 1. kiegészítő, 2. kiegészítő, Delux kiadás, egyszemélyes játékvariáns)