Conversio in Hungarum

A Háromparancsolat egyfajta dedukciós játék, de mert néhány "enyhén hibbant" tervező munkája, egy kissé furcsa. A logikai váz az, hogy a játéktábla különféle területekre (körökre, háromszögekre, stb.) van osztva, és ezekre a területekre 5-5 fehér, fekete és barna hasáb van szétszórva. Az egyik játékos húz néhány kártyát, amelyek meghatározzák, mi a játékosok célja és hogy mit nem szabad tenniük. A többiek mozgatnak egy-egy hasábot, és aszerint, mennyire teljesítették a feldatokat, szegték meg a tilalmat, pontokat kapnak - míg az első próbálkozó jórészt csak vaktában cselekszik, addig a többiek már az ő sikerességéből igyekeznek következtetéseket levonni. A "hibbantság" ott jelentkezik, hogy csak egyes kártyákon vannak ilyen "logikai" feladatok és tilalmak, más kártyák cselekvéseket szabnak és tiltanak meg. Például lehet feladat az, hogy a játékos kérjen engedélyt cselekedete előtt, de akár az is, hogy a cselekedete közben macsósan viselkedjen. Nos, igen - kétségtelenül érdekes játék. (magyar szabály)

Az Ármány és cselszövés inkább csak filler, semmint komoly játék. A tetszés szerint mesés, középkorias vagy fantasys játékban mindenkinek van huszontöt kártyája, a királytól a koldusig, de a kezében egyszerre csak három van. Ebből a háromból rak le egyet egy oszlopba - annyi oszlop van, ahány játékos -, majd húz egy következőt. A lapokat képpel lefelé kell lerakni, de ilyenkor a fölötte lévő lap képpel felfelé fordul, és emiatt meg kell nézni, végre kell hajtani a képességét. Ha már beteltek az oszlopok, meg kell nézni, hogy az egyes oszlopokban kinek van a legtöbb befolyás, és az kapja meg az ottani jutalmat. A kártyák egy része csak befolyást ad (például a király 20-at, Júlia 14-et), más részük felfedésekor végrehajtódik (például a felfedező átugrik egy másik oszlopba vagy az orgyilkos eldobatja a lapot, amelyik felfedte), megint más részük pedig a kiértékeléskor aktiválódik (például a sárkány minden ellenséges kártya befolyásértékét csökkenti 2-vel, Rómeó pedig 5 helyett 15 befolyást ér, ha Júliájával egy oszlopban van). Hat fordulóban lehet jutalmakat gyűjteni, csak azután dől el, ki győzött. Nem rossz játék, de komoly játéknak rövid, fillernek meg a huszonötféle képesség miatt talán túl bonyolult. (magyar szabály)

Csang Cseng, vagyis a Kínai Nagy Fal. Évszázadokon át óvta - bár inkább kevesebb, mint több sikerrel - a Középső Birodalmat az "aktuális" északi barbároktól. Most épp mongol lovasok gyülekeznek északon, a kínai hivatalnokok (a játékosok) pedig buzgón dolgoznak a fal megerősítésén. A játéktábla felső részén mongol, az alsó részén kínai régiók vannak (egymáshoz képest eltolódva), közöttük húzódik a fal nyomvonala. A játékosok célja kettős: egyrészt igyekeznek többségbe kerülni falaikkal a legértékesebb kínai tartományoknál, mivel úgy sok győzelmi pontot kapnak, másrészt viszont azon igyekeznek, hogy a falaikkal szemben csak gyenge mongol seregek legyenek, mivel a játék végén ezekért mínuszpontok járnak - minél erősebb a mongol sereg, annál több. A trükközést speciális falak (kettős fal, torony), illetve akciólapok segítik, amelyekkel a játékosok megkavarhatják az erőviszonyokat. Szép és jó játék, de semmi különös - és sajnos zavaróan nagy a doboza. (magyar szabály)

A Druidakeringő egyike a Kosmos kiadó kétszemélyes játékainak, a "szokott" lapos dobozban jelent meg. Az egyik játékos a Napkultusz, a másik a Holdkultusz vezetője, akik alárendelt druidáikkal az ellenséges kultusz legyőzésén igyekeznek. Mindkét kultusznak van négy szent fája, ezek birtoklásáért zajlik a küzdelem. A druidák faszellemeket idéznek meg, akik különös táncba kezdenek. A druidák e furcsa, eléggé szabálytalan táncot próbálják a lehetőségeik szerint irányítani, azon igyekezve, hogy eközben szent jeleiket felaggathassák az ellenséges kultusz fáira. Egy kicsit nehezen átlátható játék, és nem is különösen jó; a rengeteg kétszemélyes játék számtalan jobb található, még e kiadó e sorozatán belül is akadnak jobbak. (magyar szabály)

A Feudalizmus, habár német kiadónál jelent meg, egy kicsit hibrid jellegű: modern euróhoz képest túl sok benne a véletlen és a konfrontáció. Végül is, valóban egy veterán amerikai tervező munkája (aki már vagy negyven éve van a "szakmában"), akinek az ízlése kétségtelenül megjelenik a mechanikában. A fő elemekben semmi különös nincs: lapkalerakás, nyersanyagok, vásárlás, lapkalerakás, nyersanyagok, nos igen... de lehetőség van egymás támadására és a kockadobásnak is nagy a szerepe. Szerencsére a játék nem veszi túl komolyan önmagát, amit csak felerősít a humoros grafika - ebből a szempontból nagyon is elmékeztet a tervező egy régebbi művére, a Nagy Kán-játékra, amivel még társasjátékos "ébredésem" előtt rengeteget játszottam. (magyar szabály)