Elsőként néhány kiegészítő: a Kék Hold városa (Blue Moon City) Spielbox-kiegészítői (magyar szabály), valamint a Grand (El Grande) második kiegészítője, a Főinkvizítor és kolóniák (magyar szabály).
Az Adlung Spiele sok kis kártyajátékot adott ki az évek során. Ezek közül talán a legsikeresebb a Zendülő volt, de ennek volt egy "felmenője", az Áruló. A játékban két család, a Sas és a Rózsa küzd egymással. A játékosok diplomataként, építészként, földművesként vagy stratégaként segítik azt a családot, amelyhez épp tartoznak - vagy árulóként családot váltanak a konfliktusok közepette. A szerepválasztás a Zendülőből vagy a magyarul is megjelent Citadellából ismert módon zajlik, ez adja az igazi taktikai mélységét a játéknak. (magyar szabály)
A Fuggerek a kora újkor legjelentősebb közép-európai kereskedői voltak (Magyarországon is voltak érdekeltségeik, főként a színesfémbányászatban). A játékosok kereskedők, akik eladják áruikat; közben az árakat manipulálva próbálnak mennél nagyobb nyereséget elkönyvelni. Alapvetően egy nagyon egyszerű játék: a játékosok felváltva egy-egy árukártyát raknak le maguk elé. Amikor valamelyik áruból lerekül az ötödik lap, a kártyákat ki kell értékelni. De még előtte megnő annak az árufajtának az ára, amiből a legtöbb lett kínálva, míg a többi ára csökken. Persze ezt néhány dolog (laphúzást segítő kártyák, rejtett laplerakás, stb.) még bonyolítja. A fordítás Adhemar mester munkája. (magyar szabály)
A harmadik Adlung-játék a Canal Grande, ami természetesen Velencében játszódik, és lényegében a magyarul is megjelent San Marco kétszemélyes kártyaváltozata. Az alapszisztéma az, hogy a játékosok felváltva osztók és választók. Az osztó felhúz egy bizonyos számú kártyát, azokat két adagra osztja, és a választó elveszi az egyik adagot, végrehajtva annak kártyáit. Utána pedig az osztó hajtja végre a megmaradt adag lapjait. A játékosok elsősorban kerületek szavazatait próbálják megszerezni (a dózsekártyák indítják a szavazasát, a kerület- és gondolakártyák biztosítják a szavazatokat); aki mind a 6 kerületben megnyer egy-egy szavazást, vagy egy kerületben négy szavazást, győz. A fordítás Adhemar mester munkája. (magyar szabály)
Ezután néhány friss - vagy akár még meg sem jelent - játék:
A Hadiszállítók egy fantasy-világban játszódik, ahol mindenféle népek (orkok, törpék, stb.) verik be egymás fejét szórakozás gyanánt. A játékosok a felek számára készítenek és árulnak fegyvereket. Először csak gyatra kontármunkára képesek, de idővel akár varázsfegyverek készítésére is képessé válnak. A játékosok fő haszna a gyártási és az eladási ár különbözetéből ered (kimerítve a tisztességtelen profit fogalmát), de különösen jól jár az, aki a csatákban a győztes felet látta el fegyverekkel. A játékosok emellett különféle kártyákat is szerezhetnek, amelyek játék közben segítik őket vagy a játék végén megnövelik a vagyonukat - elvégre a leggazdagabb hadiszállító nyeri a játékot, ugyebár. (magyar szabály)
A Sárkánymágusok kétszemélyes kártyajáték. A két játékos, két mágus, egy fantasy-világ csataterein csap össze. Sárkányokat idéznek meg, akik hol a távolból támadják egymást, hol pedig test a test, karom a karom, harapás a harapás ellen csapnak össze. Egyes sárkányok jobban támadnak messziről, mások a közelharcban jeleskednek; van, amelyik lefagyasztja az egész csatateret, van, amelyik elrejti sárkánytársait, és így tovább. Igen, elég erősen a kétszemélyes, gyűjtögetős kártyajátékokra hajaz. (magyar szabály)
Szintúgy kétszemélyes játék a Limes, de ez a fentiekkel ellentétben inkább német típusú, sőt ránézésre akár Carcassone-klónnak is mondható (bár még inkább a tervező egy korábbi játékának, a Citiesnek az újragondolása). A játékosok egyesével felcsapott kártyákból alakítják ki maguk előtt a játékteret, amin így síkságok, erdők, hegyek, vizek alakulnak ki. Ezekre rakják le munkásaikat, akik ugyanígy földművesek, favágók, őrszemek és halászok lesznek; illetve idővel arrébb is mehetnek, hogy foglalkozást váltva más terepre költözzenek. A római határvédelemhez nagyjából semmi köze nincs egyébiránt. (magyar szabály)
A Helios igazi német típusú családi játéknak tűnik. A játékosok a Napisten, Ahau főpapjai, akik fejlesztik városukat, templomokat építenek, terjeszkednek, nyersanyagokat gyűjtenek és költenek. Mindenki a saját játékostáblán építi hexákból álló területet, itt tárolja nyersanyagait és itt építi templomait; egy másik táblájukon pedig városukban emelnek különféle épületeket, hogy kihasználhassák azok képességeit. A játék legérdekesebb része, hogy kinek-kinek játékostábláján körbe-körbe jár területe körül a Nap, és azok a hexák, amelyeket beragyog - vagyis amelyeket érint megállása után - nyeranyagokat termelnek és győzelmi pontokat adnak. A templomokból, épületekből manához is jutnak, amiből különféle személyeket (felfedező, építész, kincstárnok, prófétanő, stb.) bérelhetnek fel, hogy azután nyersanyagokkal aktiválva jutalmat kapjanak értük - valamint a játék végén általuk megnöveljék győzelmi pontjaikat. (magyar szabály)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.