Conversio in Hungarum

Az AMIGO fő társasjátékos-profilját a kis kártyajátékok jelentik, de azért akadnak nagyobb dobozos, táblás játékaik is. Ezek klasszikus családi eurók, annak is a könnyedebb végletéről.

A Marhatánc a Vigyáz(z)6! táblás változata. A két játéknak nem csak a kinézete hasonló, alapszisztémájuk is megegyezik; azonban a táblás játékban ez mindenfélével meg lett bolondítva. Bizonyos esetekben több (büntető)pontot lehet szerezni, máskor viszont hirtelen megéri elvinni a sorokat, mert mínuszpontok járnak értük, vagyis csökkenthető a pontszám. Büntetőpontokért további lapkákat is lehetséges vásárolni - mintha az alapjátékban plusz kártyákat vehetne valaki, ha úgy érzi, csak rettenetesen rossz lehetőségei vannak. Az alapjáték elegánciája (haha!) egy kissé elvész, a humokfaktora továbbra is ugyanaz. (magyar szabály)

A Pompeji pusztulása az egyik leghírhedtebb vulkánkitörést dolgozza fel. Időszámításunk után 79-ben a Vezúv kitörése láva- és hamutakarót borított egy római városra, Pompejire. Ami a ma régészeinek és klasszika-filológusainak csodálatos szerencse, az az akkori lakóknak rettenetes tragédia volt - az égből záporozó láva és hamu, a mérgező gázok rengeteg menekülővel végeztek, teljesen elpusztítva a virágzó kereskedővárost. A játék maga két részből áll: először az első, 63-as rengés után újra kell népesíteni a várost a játékosoknak, utána pedig, a Vezúv kitörését követően, a lehető legtöbb saját polgárukat kell megmenteniük - és közben persze a lávafolyamokkal elvágniuk a többiek menekülési lehetőségeit. A belvárosból mentsük a polgárokat, akik talán sosem érnek el a kapukig, vagy őket sorsukra hagyva a külvárosok népét, de akkor szinte bizonyosan nem mentünk meg elég embert? A játék, különösen a második fele, a lehetőségek priorizálásáról szól. (magyar szabály)

Velence térképe, a szigetek és csatornák miatt, remek tábláslásjáték-alapanyag (és akkor nem is szóltunk a városhoz tapadó hangulatról). Ez a játék a város felépítéséről szól: a játékosok templomokkal, hidakkal, palotákkal és lakóházakkal szórják teli a szigeteket - de csak a mocsarak lecsapolása, feltöltése után. A játékban számos ravasz mechanizmus található, így a rövid kooperációkra késztető építkezési szabályok vagy a pontszámlásás módja, a szigetek között egymást előző gondolákkal; mindazonáltal ez csak egy tizenkettő-egytucat játék, nem egy Carcassonne... (magyar szabály)

Miként a fenti játékot, úgy az Albiont is Klaus-Jürgen Wrede tervezte. A játékban egymással vetélkedő római hadvezérek hódítják meg a kelták szigetét, Britanniát, másik nevén Albiont. A nagy klasszikus Britanniával ellentétben ez a legkevésbé sem egy war game, a piktekkel vívott csatákra csak igen szőrmentén kerül sor, a játék alapvetően erőforrások gyűjtéséről és építkezésről szól. Ez is teljesen korrekt játék, ami persze a finom megfogalmazása annak, hogy inkább egy másik dobozt vegyünk le kedvenc társasjátékosboltunk polcáról. (magyar szabály)

A Bizánc tipikus "német játék", holott egy olasz tervező, Emanuele Ornella munkája. (Az olaszoknál létezik egy vonulat, ami elhajlik a partijátékok és az ameritrash felé, és egy másik, ami németebb a németnél - l. még Leo Colovini.) Maga a játék egy viszonylag egyszerű licitálós kártyajáték, ahol végeredményben azonos színű kártyákból kell hármat-hármat megszerezni. A licitálós mechanizmus egyszerű, okos és kicsit gonosz - mintha maga az egész játék Reiner Knizia köpönyegéből bújt volna ki. (magyar szabály)

A Tengerentúl is Emanuele Ornella játéka - sőt, igazából ez az a játék, amivel befutott, és egyben aminek első, magánkiadású változata a 2004-es esseni játékvásár egyik legnagyobb sikere volt. A játék a Bohnanzából megismert és megszeretett mechanizmusokat reneszánsz tengeri kereskedős mázzal öntötte nyakon, és megtoldotta némi hajózással. Még mindig jó játék, de hiányzik belőle a Bohnanza eleganciája (Bohnanza és elegancia, jó, mi?), egyszerűsége. Egy időben beszerezhetetlen volt, azután az AMIGO újra piacra dobta; mára viszont már teljesen beleszürkült a mezőnybe, (magyar szabály, másik kiadás szabálya)

A Tündék királya egy régi motoros, de ma is aktív, sőt sikeres tervező, Alan R. Moon játéka. Megjelenésében (köszönhetően Doris Matthäusnak, megannyi játék grafikusának) és témájában a tervező egyik korai sikerjátékára, a német Év játéka 1998-as győztesére, az Elfenlandra hajaz. Egy évvel idősebb rokonához hasonlóan ez is egy utazós játék, ahol a tünde hercegek (vagyis a játékosok) óriásdisznókon, tündemobilokon, varázsfelhőkön, egyszarvúkon, trollkocsikon és sárkányokon utaznak a települések között; itt akadályozhatják is egymást (tolvajokkal, kidöntött fákkal). A játék az Elfenland könnyedebb kártyaváltozatának készült, de nem tudta megismételni elődje sikerét. Az Elfenland ma is jó játék; ez inkább csak elfogadható. (magyar szabály)

A Kecskecsata is egy az AMIGO kis kártyajátékai közül. Egyszerű ütésszerző játék, ahol a játék elején még nem lehet tudni, hogy pontosan mennyi pontot kell gyűjteni. Előnye az egyszerűsége, hátránya pedig az, hogy a véletszerűen kapott kártyák eléggé behatárolhatják egyes játékosok lehetőségeit. A játékot a fordítás elkészülte után a Piatnik magyarul is megjelentette. (magyar szabály)

Az Egyszer volt, hol nem volt... kakukktojás, mivel sem nem német típusú, sem nem német játék, hanem amerikai; az AMIGO csupán a játék német kiadója. Ez egy kártyavezérelt mesemondós játék, ugyanis az a cél, hogy a játékos a megkapott mesekártyáiból (szereplők, tárgyak, helyszínek, jellemzők, események) többé-kevésbé kerek mesét kanyarítson, amit végül a lezáráskártyájával be tud fejezni. Persze ezt nehezíti, hogy alkalmas időben a többiek közbeszólhatnak, és saját kártyáikkal eltéríthetik a mesét. A játékhoz jó beszélőke és gyors improvizációs képesség szükséges (az átlalam próbált játékalkalmakkor a szerepjátékos múlttal rendelkezők eléggé előnyben voltak). Hátránya, hogy a kártyákból alapvetően csak a gyerekmesévé butított Grimm-történetekhez hasonló mesék alkothatók. (magyar szabály)

Ez csak egy apróbb, FFG-s frissítés, két AMIGÓs között.

A Trónok Harca második kiadásához olvasói kérésre elkészítettem az 1.0-s Erráta és FAQ fordítását. Egyfelől persze vicces (vagy szánalmas?), hogy egy lényegében újraírt szabályt sem tudnak hibátlanul kiadni a kezükből az FFG-s fiúk, másrészt viszont igen, a sok "szabálytörő" kártyának valahol az az átka, hogy egymással "találkozva" mindenféle speciális eseteket vetnek fel. (FAQ)

Az Ősi Jel már kétszer szerepelt a blogon. Azóta viszont a kijött a játékból a második kiadás, amiben igazi változtatás nem volt, de a kártyaszövegek egy részének javítása mellett újraírták a szabályt is. Egyébként - különösen FFG-s mértékkel mérve - nem volt az olyan rosszul megírt szabály, legalábbis szerintem, bár az is igaz, hogy bizonyos részeit nem volt olyan könnyű értelmezni. Ez a javított kiadás elég sokban különbözik az eredetitől, amit önmagában az is jelez, hogy míg az eredeti 12, addig ez 20 oldalas. A plusz nyolc oldalon rengeteg példa és magyarázó ábra is található. Fontos, hogy ez a javított játékszabály az első kiadással teljesen kompatibilis, tehát lehetséges, mi több, ajánlott azzal együtt is ezt használni. (javított szabály)

Ha már FFG és Lovecraft, a cég a Mítosz sikerét meglovagolandó, az Arkham után, de még az Ősi Jel előtt egy másik játékot is megjelentetett, az Őrület kúriáit. Ez inkább az elődjéhez hasonló, nagydoboz, figurás ameritrash, azonban attól eltérően nem egy egész városban, hanem Lovecraft talán legkedvesebb helyszínein: minden településtől távoli, eldugott, magányos vidéki udvarházakban, nagymúltú és degenerálódott családok elaggott és megfoghatatlan fenyegetést sugárzó városi házaiban. A nyomozók, vagyis a játékosok, itt folytatnak a leginkább valódi nyomozást: nem egy Mérhetetlen Vént kell feltartóztatniuk, csupán egy rejtélyt kibogozniuk - no nem mintha e közben nem veszíthetnék el józan eszüket vagy életüket. A másik két játéktól annyiban is eltér, hogy nem teljesen, csupán félkoopoeratív: az Odalenthez vagy a Doomhoz hasonlatosan egy játékos (itt az Őrző) a többiek (a nyomozók) ellenében cselekszik, vereségük az ő győzelme.

A fordítás csak a cég oldaláról letöltött szabályok és FAQ-ok alapján készült, ami egyrészt azt jelenti, hogy az Őrző Könyve és a Nyomozók Könyve nem lett lefordítva, miként kártyalista sem készült - ez utóbbi elsősorban a FAQ-ok fordításában okozott nehézséget, ahol inkább nagyvonalúan (avagy lustán) eltekintettem a kártyanevek magyarításától. (magyar szabály, FAQ, Tiltott alkímia kiegészítő szabálya, a kiegészítő FAQ-ja)

Ahogy azt az előző frissítésben is említettem, az AMIGO kiadó elsősorban könnyed kártyajátékairól ismert, valamint a babos tematika több játékukban is felbukkan. Ilyen a Babfoci, amelyben két babválogatott, a német és a világválogatott küzd meg egymással. A babfocisták (akik mind az akkori idők sztárjai, Ballacktól és Kahntól Zidane-ig és Ronaldinhóig) cseleznek, passzolnak, meghúzzák a szélen, beadnak, lőnek és fejelnek, illetőleg különféle szabályos és szabálytalan módokon megpróbálják az ellenfelet a góllövésben megakadályozni. Ez természetesen különféle kártyák kijátszásával lehetséges. A játék alapvetően kétszemélyes, de négyen is játszhatják; ezenfelül inkább érdekes, mint jó (5,43-as érték a BGG-n, vagyis nem csupán én érzem így). (magyar szabály)

A Nagy Francia Forradalommal elválaszthatatlanul összenőtt az az elmés szerkezet, amelynek célja a halálbüntetés humánus végrehajtása volt, és amely feltalálójáról nyerte el nevét. A Guillotine-ban a játékosok hóhérok, akik egymással vetélkednek abban, ki az igazi fejes közöttük, vagyis ki veszíti el ritkábban a fejét... fejeit; szóval ki fejezi le a legelőkelőbbeket és leghatalmasabbakat, ki pedig a pórnépet és a kurtanemeseket. A kivégzendők hosszú sort alkotnak a nyaktiló előtt, és a soron lévő játékos mindig lenyakazza a legelsőt, megkapva annak kártyáját. Azonban nyakazás előtt lehetősége nyílik a sor manipulására - az ostobák előrefurakodnak, az udvarasak maguk elé engedik a hölgyeket, a többiek gáncsoskodnak, könyökölnek, veszekednek, megszöknek és társaságot hoznak, a nép hol tábornokok, hol püspökök, hol hercegek, hol pedig ártatlan mártírok vérére szomjazik. A kártyák között megtalálható a király és becses neje, Marie Antoinette éppúgy, mint Robespierre vagy a Vörös Pimpernel. A morbid témát vicces grafika és kártyaszöveg oldja fel, a játék remek és könnyed szórakozás - annak, aki kellőképpen tud angol vagy németül. (magyar szabály)

Az Intrika a szokásosnál sokkalta konfrontatívabb euró. Minden játékosnak van egy kastélya, valamint nyolc tudósa: két-két természettudós, orvos, teológus és író. Minden kastélyban négy lakosztály van, vagyis négy tudósnak jut hely - persze ahogy két dudás nem fér meg egy csárdában, úgy két teológus vagy orvos sem egy kastélyban. Az sem mindegy, hogy ki milyen lakosztályt és tiszteletdíjat kap, elvégre ezer és tízezer dukát között csak a matematikusok szerint egy nulla a különbség... A játékban mindenki elküldi tudósait a többiek kastélyaiba, a nála jelentkezőket pedig beosztja lakosztályaiba. Mivel eleve kétszer annyi tudós van, mint lakosztály, és hát a tiszteletdíj mértéke sem mindegy, a játékosok megvesztegetéssel próbálnak tudósaiknak minél kedvezőbb elbánást elérni. Igen, a játék alapvetően a megvesztegetésről, az ígéretekről és azok megszegéséről szól, hiszen a játék célja a legtöbb pénz összegyűjtése - tiszteletdíjakból és megvesztegetésül kapott összegekből egyaránt. Tapasztalatom alapján azonban túl könnyen alakul ki két játékos között afféle egyensúlyi helyzet, hogy egymás tudósait a legjobb helyekre befogadják, így az átlagosnál jóval nagyobb sértődésfaktoron túl a mechanika sem teszi a játékot a kedvencemmé. (magyar szabály)

Hét pecsét - a közismert rikiki feldolgozása ez a remek játék. A játékban öt kártyaszín van (kék, zöld, sárga, vörös, lila), és színenként 15 lap (1-től 15-ig) - a rossz nyelvek szerint azért, hogy ne lehessen egy pakli közönséges francia kártyával játszani. Annyiban tehát a rikikire hasonlít a játék, hogy a lapunk alapján meg kell saccolnunk, hány ütést fogunk vinni a lejátszás során; maga a lejátszás a szokásos "ütős" (trick-taking, nem tudom a pontos magyar terminológiát): valaki hív egy színt, mindenki kijátszik egy lapot, színre színt kell rakni, felülütési kényszer nincs, a legerősebb lap viszi az ütést, az azt kijátszó hív. A rikikitől (legalábbis az általam gyermekként ismert változatától eltérően) itt mindig az összes lapot ki kell osztani, mindig a vörös szín az adu, és a saccolás nem egyszerre, hanem egymás után történik. További nehezítés, hogy színenként külön-külön kell megsaccolni az ütéseket. A játék megkülönbözteti a túlvállalást és az alulvállalást, ez utóbbit jobban bünteti. A játékban létezik egy speciális szerep, a szabotőr: aki ezt bevállalja (nem kötelező), az bevállal egy maximált mennyiségű büntetőpontot, amit viszont csökkenthet, ha sikerül a többiek játékát elrontania, alulvállalásba hajszolva őket. (magyar szabály)

A fentihez hasonlóan "ütős" játékok egybegyűjtött újrakiadása a 4 in 1 avagy a Mü és társai. A dobozban négy játék szabálya található - MÜ, NJET, Was sticht?, Meinz -, valamint az ezekhez szükséges kártyák, korongok és játéktábla. A dobozban összesen 160 kártya van, de minden játékhoz ezeknek csak egy részére van szükség. A lapok 0-tól 9-ig vannak, öt színben (vörös, fekete, kék, sárga, zöld), több esetben egy értékből (pl. 1-es, 7-es) több lap is van egy színben. A lapok egy részén 1-2 háromszög is látható, ezeknek több játékban fontos szerep jut. A "normál" lapokat különféle áttekintőkártyák, adukártyák, feladatkártyák egészítik ki. A négy játék közül leggyakrabban a MÜ-vel szoktunk játszani, ahol a lejátszást egyfajta, távolból, hunyorítva a bridzsére emlékeztető licitálás vezeti be. A MÜ nagy előnye, hogy négynél többen is játszható (négyen ugyanis nyilvánvalóan tichuzik az ember). (magyar szabály)

A német AMIGO kiadó főleg könnyed kártyajátékairól nevezetes, és ezek közül is kiemelkedik népszerűségben a Bohnanza. Ebben a játékosok azonos kártyákat - babokat - gyűjtenek, hogy azután (a lapokat átforgatva) babtallérokhoz jussanak. A játék legfontosabb része a tárgyalásos babkereskedelem, mivel így juthatnak a kívánt babokhoz, illetve így szabadulhatnak meg a felesleges, sőt akadályozó baboktól - ti. a kezükben lévő babok/lapok sorrendjét nem változtathatják meg, kijátszani ("elültetni") viszont időről időre kénytelenek. A játék magyar nyelven is megjelent a Piatnik Budapest Kft. gondozásában; az ide linkelt szabályt még a magyar kiadás megjelenése előtt készítettük Adhemar mesterrel. (magyar szabály, szabályképregény)

A Bohnanza tervezője, Uwe Rosenberg saját és mások ötleteiből számtalan kiegészítőt tervezett a játékhoz. Ezek egy részét saját minikiadója, a Lookout jelentette meg - szinte ez volt a fő profiljuk, mielőtt az Agricolával "szintet lépve" be nem törtek a nagyok közé. Ezen apró, korlázott példányszámban kiadott kis dobozkák egy része azután, átdolgozott formában, az AMIGÓnál is napvilágot látott. Ezek egy részének a fordítása itt megtalálható. (Dzsingisz Bab, Telebab, Kannibab, A sváb babvasút)

Az AMIGO is számos kiegészítőt jelentett meg a Bohnanzához (és néhány olyan játékot is, amely nevében, témájában, grafikájában kapcsolódik hozzá). Azonban általában elmondható, hogy az összes kiegészítő, Lookoutos és AMIGÓs, lassítja, bonyolítja a játékot, semmiképpen sem nyerhető annyi a réven, mint amennyi elveszik a vámon. Persze, ez csak az én véleményem... Egyébként az egyik kiegészítőt (ami valójában egy kissé megváltoztatott alapjáték), a Ladybohn-t Lady Baby néven szintúgy megjelentette a Piatnik. (A kiegészítő, Al Cabohne, Volt egyszer egy Babnyugat, La Isla Bohnita, Hölgybab, Bohnaparte, Babrózsika, Pókemberbab)