Conversio in Hungarum

Ahogy azt az előző frissítésben is említettem, az AMIGO kiadó elsősorban könnyed kártyajátékairól ismert, valamint a babos tematika több játékukban is felbukkan. Ilyen a Babfoci, amelyben két babválogatott, a német és a világválogatott küzd meg egymással. A babfocisták (akik mind az akkori idők sztárjai, Ballacktól és Kahntól Zidane-ig és Ronaldinhóig) cseleznek, passzolnak, meghúzzák a szélen, beadnak, lőnek és fejelnek, illetőleg különféle szabályos és szabálytalan módokon megpróbálják az ellenfelet a góllövésben megakadályozni. Ez természetesen különféle kártyák kijátszásával lehetséges. A játék alapvetően kétszemélyes, de négyen is játszhatják; ezenfelül inkább érdekes, mint jó (5,43-as érték a BGG-n, vagyis nem csupán én érzem így). (magyar szabály)

A Nagy Francia Forradalommal elválaszthatatlanul összenőtt az az elmés szerkezet, amelynek célja a halálbüntetés humánus végrehajtása volt, és amely feltalálójáról nyerte el nevét. A Guillotine-ban a játékosok hóhérok, akik egymással vetélkednek abban, ki az igazi fejes közöttük, vagyis ki veszíti el ritkábban a fejét... fejeit; szóval ki fejezi le a legelőkelőbbeket és leghatalmasabbakat, ki pedig a pórnépet és a kurtanemeseket. A kivégzendők hosszú sort alkotnak a nyaktiló előtt, és a soron lévő játékos mindig lenyakazza a legelsőt, megkapva annak kártyáját. Azonban nyakazás előtt lehetősége nyílik a sor manipulására - az ostobák előrefurakodnak, az udvarasak maguk elé engedik a hölgyeket, a többiek gáncsoskodnak, könyökölnek, veszekednek, megszöknek és társaságot hoznak, a nép hol tábornokok, hol püspökök, hol hercegek, hol pedig ártatlan mártírok vérére szomjazik. A kártyák között megtalálható a király és becses neje, Marie Antoinette éppúgy, mint Robespierre vagy a Vörös Pimpernel. A morbid témát vicces grafika és kártyaszöveg oldja fel, a játék remek és könnyed szórakozás - annak, aki kellőképpen tud angol vagy németül. (magyar szabály)

Az Intrika a szokásosnál sokkalta konfrontatívabb euró. Minden játékosnak van egy kastélya, valamint nyolc tudósa: két-két természettudós, orvos, teológus és író. Minden kastélyban négy lakosztály van, vagyis négy tudósnak jut hely - persze ahogy két dudás nem fér meg egy csárdában, úgy két teológus vagy orvos sem egy kastélyban. Az sem mindegy, hogy ki milyen lakosztályt és tiszteletdíjat kap, elvégre ezer és tízezer dukát között csak a matematikusok szerint egy nulla a különbség... A játékban mindenki elküldi tudósait a többiek kastélyaiba, a nála jelentkezőket pedig beosztja lakosztályaiba. Mivel eleve kétszer annyi tudós van, mint lakosztály, és hát a tiszteletdíj mértéke sem mindegy, a játékosok megvesztegetéssel próbálnak tudósaiknak minél kedvezőbb elbánást elérni. Igen, a játék alapvetően a megvesztegetésről, az ígéretekről és azok megszegéséről szól, hiszen a játék célja a legtöbb pénz összegyűjtése - tiszteletdíjakból és megvesztegetésül kapott összegekből egyaránt. Tapasztalatom alapján azonban túl könnyen alakul ki két játékos között afféle egyensúlyi helyzet, hogy egymás tudósait a legjobb helyekre befogadják, így az átlagosnál jóval nagyobb sértődésfaktoron túl a mechanika sem teszi a játékot a kedvencemmé. (magyar szabály)

Hét pecsét - a közismert rikiki feldolgozása ez a remek játék. A játékban öt kártyaszín van (kék, zöld, sárga, vörös, lila), és színenként 15 lap (1-től 15-ig) - a rossz nyelvek szerint azért, hogy ne lehessen egy pakli közönséges francia kártyával játszani. Annyiban tehát a rikikire hasonlít a játék, hogy a lapunk alapján meg kell saccolnunk, hány ütést fogunk vinni a lejátszás során; maga a lejátszás a szokásos "ütős" (trick-taking, nem tudom a pontos magyar terminológiát): valaki hív egy színt, mindenki kijátszik egy lapot, színre színt kell rakni, felülütési kényszer nincs, a legerősebb lap viszi az ütést, az azt kijátszó hív. A rikikitől (legalábbis az általam gyermekként ismert változatától eltérően) itt mindig az összes lapot ki kell osztani, mindig a vörös szín az adu, és a saccolás nem egyszerre, hanem egymás után történik. További nehezítés, hogy színenként külön-külön kell megsaccolni az ütéseket. A játék megkülönbözteti a túlvállalást és az alulvállalást, ez utóbbit jobban bünteti. A játékban létezik egy speciális szerep, a szabotőr: aki ezt bevállalja (nem kötelező), az bevállal egy maximált mennyiségű büntetőpontot, amit viszont csökkenthet, ha sikerül a többiek játékát elrontania, alulvállalásba hajszolva őket. (magyar szabály)

A fentihez hasonlóan "ütős" játékok egybegyűjtött újrakiadása a 4 in 1 avagy a Mü és társai. A dobozban négy játék szabálya található - MÜ, NJET, Was sticht?, Meinz -, valamint az ezekhez szükséges kártyák, korongok és játéktábla. A dobozban összesen 160 kártya van, de minden játékhoz ezeknek csak egy részére van szükség. A lapok 0-tól 9-ig vannak, öt színben (vörös, fekete, kék, sárga, zöld), több esetben egy értékből (pl. 1-es, 7-es) több lap is van egy színben. A lapok egy részén 1-2 háromszög is látható, ezeknek több játékban fontos szerep jut. A "normál" lapokat különféle áttekintőkártyák, adukártyák, feladatkártyák egészítik ki. A négy játék közül leggyakrabban a MÜ-vel szoktunk játszani, ahol a lejátszást egyfajta, távolból, hunyorítva a bridzsére emlékeztető licitálás vezeti be. A MÜ nagy előnye, hogy négynél többen is játszható (négyen ugyanis nyilvánvalóan tichuzik az ember). (magyar szabály)