HTML

Conversio in Hungarum

Társasjáték-fordítás, -ferdítés.

Friss topikok

  • Rwind: Ez az Alcazar BigBoss "életmentő" volt..., köszönöm. KB 2 hónapja vadászom legalább 1 angol verzió... (2016.05.20. 07:03) 49. Frissítés
  • Rwind: És nagyon k9öszönöm is a Belfort kieg. fordítását... már csak vhonnan be kéne szereznem -mikor kér... (2014.05.24. 19:21) 40. Frissítés
  • Raud: Szia, Maximálisan egyetértve a Love Letterről írtakkal, annyit korrigálnék a szövegen, hogy a Sze... (2013.10.26. 06:49) 34. Frissítés
  • Orvenyhivo: @zsiba2200: Kész, 30. frissítés. (2013.05.05. 18:02) 2. Frissítés
  • Impisher: aha értem! (2012.12.31. 13:33) AH CotDP - FAQ

2020.05.16. 17:29 Orvenyhivo

55. Frissítés

Mentsük meg Astoriát, mentsük meg a hercegnőt - az ellenségtől éppúgy, mint önmagától! Az unikornis lovagjaiban a játékosok közösen (elvégre kooperatív játékról lenne szó) igyekeznek felszabadítani Astoria királyságát a Legániai Birodalom zsarnoki igája alól. A rebellió élén az astoriai királyi ház egyetlen túlélő tagja, egy ijfú, vakmerő és önfejű hercegnő áll, aki toronyirányt, tűzön és vízen, tökön és paszulyon át halad apró hadával okkupált fővárosa felé, és eközben bármikor tétovázás nélkül ront neki akár a tízszeres túlerőnek is. Az útját márpedig egyre erősebb birodalmi helyőrségek állják el, miközben folyamatosan közelítenek a további birodalmi seregek. Mind a birodalmiakat, mind a hercegnőt a játék "mesterséges intelligenciája" mozgatja, a szabályok és lehetőségeik meghatározta módon lépnek. A játékosok, akik a hercegnő csatlósait és szövetségeseit irányítják, megpróbálják megtísztítani az utat a hercegnő előtt, ellátják ellátmánnyal és újoncokkal, és ha kell, saját magukat is feláldozzák - ami gyakorta kifejezetten hatékony taktika, hiszen ilyenkor új hadvezérrel, friss csapatokkal folytatják a harcot. Olykor a legyőzött birodalmi vezérek egyike-másika át is áll. A játékosok veszítenek, ha a hercegnő elesik egy csatában, vagy ha letelt tíz forduló; győznek viszont akkor, ha a hercegnő diadalmasan bevonul a fővárosba. A változatosságról a játéktér részben véletlenszerű felépítése és a sok választható astoriai karakter mellett az is gondoskodik, hogy a nehézség a hercegnő legjellemzőbb tulajdonságának (pl. szerencsés vagy karizmatikus) kiválasztásával szabályozható. A harc maga kockadobásokkal folyik, és bár ezek eléggé tervezhetők és befolyásolhatok, mégis, egy-egy különösen szerencsés vagy szerencsétlen dobás erősen befolyásolhatja a teljes hadjáratot. Az unikornis lovagjai remek játék, és szép is, amennyiben valaki kedveli a japán mangákra hajazó stílust -  dehát japán tervezők játékáról beszélünk, nemdebár? (magyar szabály)

A Halhatatlanok egy régi klasszikus, a Wallenstein újragondolása. Az eredetiben a harmincéves háború poklában kellett a játékosoknak seregeket toborozniuk, hogy azután elfoglalják egymás legértékesebb tartományait. Egyedi jellemzője volt a kockatorony speciális használata, hiszen itt nem dobókockák kerültek bele, hanem apró, a seregeket jellemző fakockák, amelyek egy része meg is akadhatott odabent, más kockákat lökve ki, így a harcok a tervezettség és a puszta szerencse között egyensúlyoztak. A másik jellemzője az előre "programozás" volt, ahol a játékosok előbb titokban megtervezték, hogy az egyes tartományaikban milyen akciókat hajtanak végre, és csak utána hajtódtak ezek végre - már amelyik, hiszen lehet, hogy mire sor került volna egy tartományban a gabona elrekvirálására, az ellenség már lerohanta ezt a tartományt, így a szerencsétlen játékos seregei egész télen csak a bakancsukat rághatták. Ez az új változat a földi újkor helyett valamiféle fantáziavilágban játszodik. A trükk az, hogy ez a világ két párhuzamos síkból áll, a fény és a sötéstség síkjából, így minden tartomány "meg van kettőzve". Az egyik síkon elesettek átkerülnek a másik síkra és viszont; portálok építésével pedig a seregek közvelenül is közlekedhetnek a síkok között. Harcorientáltabb, mint elődei, a Wallenstein és a Shogun, de az általános közvélekedés inkább amazok felé hajlik. (magyar szabály)

Ah, a reneszánsz Itália, a művészetek és a humanizmus  ... az intrika virágkora! A Menyasszonyok és megvesztegések már címében sem árul zsákbamacskát, Munkáslerakás annyiban, hogy a tábla városnegyedekből áll, ahová a játékosok küldik ki családtagjaikat - akik azonban nem bábuk, hanem többé-kevésbé egyedi képességekkel bíró kártyák. Ráadásul az elsőként lerakott kártyák mellé továbbiak is lerakhatók, úgymond, megerősítve a küldöttségeket - hogy azután, az adott városnegyed végrehajtása során a játékosok a kezükbe vegyék küldöttségük lapjait, és azokat sorra kijátszva segítsék saját és akadályozzák a többiek akcióit. Az akciók egyike a helyi nemes família meggyőzése arról, hogy szépséges (vagy nem is annyira szépséges, de mindenesetre dús hozománnyal bíró) leányát jegyezze családunk valemly málészájú ifjújával - és közben reménykedjünk, hogy valamelyik kikosarazott hódolója nem küld bérgyilkosokat az arára. Kissé bonyolult játék, ahol legalább olyan fontos egymás terveinek kitalálása, mint a kártyaképességek pontos ismerete; tapasztalat kell hozzá, hogy a szerencsevezérelt káosz helyét átvegye a taktikus ármánykodás. (magyar szabály)

A Csótánypárbaj olyan méltán közszeretnek örvendő vidám, könnyed és egyszerű partijátékok világát és grafikai megoldásait idézi meg, mint a Csótánypóker vagy a Csótánysaláta; azonban azokkal ellentétben egyrészt kétszemélyes, másrészt valahol az absztrakt logikai játékok és a totális szerencsejátékok közötti limbóban futkos fel s alá. Az egyik játékos lerak maga elé tetszőleges sorrendben három zöld kört meg egy piros x-et úgy, hogy ellenfele ne tudja, melyik melyik - hiszen neki úgy kell ráböknie minél több zöld körre, hogy ne bökjön rá a piros x-re. Ha elrontja, szerepet cserélnek. És... ennyi. Előnye, hogy gyors, előnye, hogy szép, de a játékot magát nehéz dicsérni. Ráadásul tipikus gyártási hiba, hogy a zöld körös/piros x-es játékelemek nem teljesen egyformák, ami végképp megöli a játékot - mintha a boltban vásárolt pakli kártyánk már előre leszakadt sarkokkal meg elszíneződött hátlapokkal érkezne. (magyar szabály)

Szólj hozzá!

Címkék: játékszabály Halhatatlanok Csótánypárbaj Menyasszonyok és megvesztegetések Az unikornis lovagjai


2020.01.26. 17:41 Orvenyhivo

54. Frissítés

London céheiről korábban írtam már: a céhlapkákból felépülő Londonban a játékosok a többségi elvet követve igyekeznek minél több céhet az ellenőrzésük alá vonni. A játékhoz azóta már megjelent egy nagyobb kiegészítő, de először csak apróságokat adtak ki, például új céheket. (áttekintőlap, egyszemélyes játék, sajtkészítők és papíröntők)

New Bedford, avagy a "Bálnaváros", Massaschusetts államban található, és a 19. század közepén ez volt az amerikai bálnavadászat egyik központja. A játék ezeket a daliás időket idézi meg, a játékosok egy-egy bálnavadász céget irányítanak: miközben kiküldik hajóikat Észak jeges vizeire, eközben a városban új meg új épületeket húznak fel: szárazdokkokat és világítótornyokat, zsírolvasztókat és lerakatokat, iskolákat és kocsmákat, imaházakat és postahivatalokat. Ezek egy része győzelmi pontokat at a játék végén, a zömük pedig növeli a lehetséges akciók számát: a játék legfőbb mechanikája ugyanis az akcióhelyes akcióválasztás. Emellett a játékosok hajói cetekre vadásznak az Atlanti-óceán észak részén. Minél messzebbi vizekre indul egy hajó, annál jobb zsákmányt remélhet, de annál több ellátmányt igényel és annál később fog csak visszatérni. A játék egyedül is játszható, ilyenkor a játékos más kapitányok ellen küzd, akik mind egyedi stratégiát követnek. A Dagály kiegészítő lehetővé teszi az ötszemélyes játékot, emellett főként új épületekkel bővíti a játékosok lehetőségeit. (az alapjáték szabálya, függelék, a Dagály szabálya)

Richard Breese "Key"-sorozata mára a társasjátékos-történelem része; ennek 2017-es darabja a Keyper (l. keeper, őrző, felügyelő). A játékosok saját gazdaságaikat fejlesztik, ezt bővítik folyamatosan a játék során új meg új épületekkel. Az ehhez szükséges állatokat, erőforrásokat munkásaik révén gyűjtik be. A Bresse-től megszokott csavarok itt vannak: egyrészt a játékosok folyamatosan változó mennyiségű és színű munkást irányítanak, márpedig a megfelelő színű munkás a megfelelő helyen dolgozva hatékonyabb; másrészt a munkások - több játékos munkásai is - össze tudnak dolgozni, ami megintcsak hatékonyabbá teszi a fáradozást; és végül a parcellák hajtogatható megyetáblákon találhatók, így a játékosok a fordulók elején vad logikázásba és hajtogatásba kezdenek, hogy megtalálják a számukra legideálisabb parcellákat. (magyar szabály, egyedi karakterek)

Ahogy Vespasianus császár állítólag mondta volt, amikor megadóztatta az utcai illemhelyeket, pecunia non olet, azaz a pénznek nincs szaga. A Pecunia non olet, ahogy korábban írtam róla, ennélfogva utcaillemhely-szimulátor: az ókori Róma keményen iparkodó kisvállalkozói szolgálják ki az úri (és rabszolgai) közönséget, miközben a legaljasabb fogásoktól sem tartózkodó konkurrenciaharcot vívnak egymással. A játék második kiadása csak minimálisan változtatott a már bevált szabályokon, viszont a dobozban öt, egymással és az alapjátékkal tetszőlegesen kombinálható kiegészítő modul is található. Így azután hol olyan celebek kuporodnak a deszkákba vágott lyukak fölé, mint Spartacus, Cicero vagy Kleopátra, hol meg rabszolgalázadás vagy cirkuszi játék okozta felfordulás hat ki minden kisvállalkozásra. A látomásos latrinások beruházhatnak márványvizeldékbe, válaszfalakba meg levendulaolajba, illetve buzgón imádkozhatnak választott védistenségükhöz, hogy vödörcipelőkből meg latrinapucolókból Róma-szerte híres és vagyonos latrinatulajokká váljanak. (magyar szabály)

Szólj hozzá!

Címkék: játékszabály Pecunia non olet London céhei New Bedford Keyper


2020.01.19. 17:40 Orvenyhivo

53. Frissítés

Különb-különb okok miatt évek óta nem frissítettem ezt az oldalt; az egyik oka, hogy mainapság nem igazán jut időm fordításokra. Úgyhogy a jövőben se nagyon lehet gyakori frissítésekre számítani...

Az Odalent (Descent: Journeys in the Dark) immáron második kiadásban is megjelent magyarul; sajnos, csak az alapjáték. Holott a játékhoz az FFG vagy három tucat kisebb-nagyobb kiegészítőt is kiadott: ezek az egyetlen bábutól (és a hozzá tartozó további kiegészítőtől) az egész méretes és súlyos dobozokig terjednek. A Hollóház közepes méretű dobozában két új hős található, a nagyjából mindenhez értő kapitány és a számszeríjász-kincsgyűjtő fejvadász, két új szörnycsapat, a banditák és a kísértetek, valamint egy új főellenség, Skarn, a törmelékgólem. A hozzájuk tartozó kártyákon kívül vannak persze új boltkártyák, ereklyekártyák és mesélői kártyák is. Ezek természetesen mind használhatók az alapjátékban, de a kiegészítő tartalmaz saját hat kalandot is, amelyek külön, egy-két játékülés alatt lejászthatók, vagy akár a szóbeszédkártyák segítségével bármelyik kampányba integrálhatók. (magyar szabály)

Hasonlóan járt a Talisman is, ennek a negyedik kiadása jelent meg magyarul, szintúgy csak az alapjáték,  kiegészítők nélkül, jóllehet az FFG ehhez kis kiszórt vagy kéttucatot. A Vérhold a nevéből kitalálhatóan vérfarkasokra és az éjszaka más borzalmaira koncentrál. Új karaktereket (vámpírvadász, végzethírnök, sírrabló), új varázslatokat, és főként új kalandkártyákat (ellenségeket, tárgyakat, követőket stb.) ad az alapjátékhoz, valamint két új mechanizmust: egyrészt a napszakok változását, másrészt a likantróppá válás lehetőségét. A Város az alapjáték egyetlen mezőjét - a várost - bővíti ki: a játéktáblához illeszthető segédtáblán a játékosok végigsétálhatnak a város utcáin, bekukkanthatnak az ottani boltokba, leadhatják trófeáikat. (Vérhold játékszabály, Vérhold kártyalista, Város játékszabály, Város kártyalista)

Szintúgy megjelent magyarul a Skye szigete. Minthogy kellőképpen sikeres lett, ehhez is megjelent azóta pár kiegészítő, bár ezek egy része csak afféle minikiegészítő, amiket újságokhoz lehet csomagolni vagy várárokon, találkozókon lehet osztogatni. Az Alkirályban minden játékos kap egy segítőt, az alkirályát, akinek a segítségével a sikertáblán különféle jutalmakat szerezhet. A Druidákban a dolmentábláról vásárolhatnak további lapkákat a játékosok. Végül az új minikegészítők alagútjai révén eddig távoli lapkák szomszédosakká válhatnak. (Alkirály, Druidák, 2017-2018-as kiegészítők)

Pár bejegyzéssel - és pár évvel - korábban írtam a Lorenzo il Magnificóról. Ez is meglehetősen sikeres lett a maga nemében, ezért ehhez is megjelent néhány kiegészítő, illetve minikiegészítő. A Reneszánsz házak egyfelől lehetővé teszi egy ötödik játékos bekapcsolódását, másrészt bevezet egy új, ötödik tornyot, ahol az akcióhelyeken egy speciális pakliból vásárolhatók (mind a négy színből) fejlesztéskártyák. Biztosít emellett még új vezetőkártyákat, penitencialapkákat, bevezeti a bónuszlapkákat és a játék kezdetén választható, egyedi előnyt biztosító családlapkákat. A Pazzi-összeesküvés a változatosságot növeli: új fejlesztéskártyákat tartalmaz, így minden játék során más-más kártyák vásárolhatók meg a tornyokban. (Reneszánsz házak, Pazzi-összeesküvés, minikegészítők

E játék sikerét meglovagolva tervezőinek egyike kiadta a játék kártyás változatát - legalábbis ami a játék nevét és kinézetét illeti. Ugyanis a Reneszánsz mesterei mechanikáját tekintve szinte semmiben sem hasonlít "mentorára"; a hasonlóság leragad a tartozékok elnevezésénél, grafikai megoldásainál: így például míg az elődnél a négyfajta fejlesztéskártya négy erősen különböző kártyatípust képviselt, itt a kártyák működését a színük nem befolyásolja, sőt, a színnek majdhogynem semmi szerepe nincs. Ez a játék alapvetően erőforrásmenedzselő: a játékosok a piacról szereznek kék, sárga, lila stb. erőforrásokat, hogy egyrészt ezeket nagy nehézségek árán elraktározzák, majd időről időre fejlesztéskártyáik segítségével egyik fajtáról a másikra átváltva megsokszorozzák és ládikójuk mélyére dugják. (magyar szabály)

Szólj hozzá!

Címkék: játékszabály Odalent Talisman Skye szigete Lorenzo il Magnifico A reneszánsz mesterei


2017.04.12. 07:47 Orvenyhivo

52. Frissítés

Ajtót berúg, szörnyet legyak, kincset begyűjt... a klasszikus szerepjátékos receptnek jónéhány társasjátékos feldolgozása van, a Munchkintól az Odalentig. A finn Kazamatafutam is erről szól: a játékosok hősei aláereszkednek egy háromszintes kazamatába, megküzdenek a szokásos Sötét Úrral és természetesen - és elsősorban - annyi kincset harácsolnak össze, amennyit csak elbírnak. A játék nem veszi túl komolyan magát (bár azért nem egy Munchkin), ami nem is baj, elvégre csak egy gyors fillerről van szó. Mindenkinek két hőse és két keze van (célszerűen): mindenki felcsap két szörnykártyát, majd a kínálatból sietve kiválaszt egy-egy szörnyet, és lecsap rájuk a kezével, lestoppolva magának azt. Ha jól választott, képes legyőzni a szörnyet, jutalmat kap: növeli a jártasságát vagy kincset rak el magának. Ez kilenc fordulóig tart, utána mindenki megkísérelheti két hősével megrugdosni a Sötét Urat vagy annak házikedvenc sárkányfajzatát. Vannak jobb fillerek, de egynek elmegy. (magyar szabály)

Témájában hasonló az Álmok és árnyak: a játékosok kalandozókat irányítanak, akik valamiféle, a világot fenyegető főellenséget próbálnak megállítani - igaz, nem holmi kazamatában kóvályogva, hanem a világban utazgatva. A legyőzés itt nem lehetőség, hanem cél: legkésőbb a tizedik forduló végén meg kell történnie a győzelemhez, ennélfogva a játékosok nem akadályozzák, hanem, ha tudják, segítik egymást - igen, ez egy kooperatív játék. A fordulókban a játékosok előbb akciókat hajtanak végre (utaznak, pihennek, varázsolnak, bevásárolnak, stb.), majd aszerint, épp hol tartózkodnak, szörnyekkel küzdenek meg, történeteket, küldetéseket hajtanak végre - eközben hol morális döntéseket hoznak, hol próbákra kényszerülnek. A fordulót egy esemény végrehajtása zárja. A hatodik fordulótól elmaradnak a történetek, küldetések és események, viszont megjelenik maga a főellenség, akit az addig (célszerűen) megerősödött bajnokoknak le kell győzniük. Tematikus és gyönyörű, bár talán túl nagy benne a szerencse szerepe. (magyar szabály)

Szintúgy kooperatív fantasy játék a Zászló-saga: Seregek. Még 2014-ben jelent meg a Banner Saga taktikai CRPG, amely indie címhez mérten hatalmas sikert aratott északi mitológiájával, gyönyörű, rajzfilmszerű grafikájával, taktikus harcaival és súlyos morális döntéseivel. Az alapötlet nem túl eredeti: a világot, amelyet emberek és óriások uralnak, katasztrófa fenyegeti, a kotrók (dredge) inváziója mindent elpusztít. A hősöknek a lehetetlent kell teljesíteniük: ez itt azonban nem a fenyegetés legyőzését jelenti, hanem csupán az életben maradást. A játékban ugyanis menekültek csapatát kell délre, a csalóka remény illúziója felé vezetni, csatákon és megpróbáltatásokon át, miközben arról döntünk, hogy szűkös erőforrásainkból tartalék élelmet vásárlunk vagy a harcot segítő varázstárgyakat, vagy hogy engedjük-e csatlakozni az útközben talált rablógyanús harcosokat, mert a kardjukra szükségünk van, de lehet, hogy az első éjjel ki fognak fosztani minket. A társasjáték több-kevesebb sikerrel próbálja "asztalon" megjelentetni két fő mechanikát: a taktikus összecsapásokat és a morális döntéseket. A játékosok közösen vezetnek egy menekülő csoportot, ők annak vezetői (főnök, fegyvermester, szállásmester, Nevek Őrzője). Elvileg rövid távú érdekeik el is térhetnek, de hosszú távon nem kifizetődő, ha a játékosok szűkös erőforrásaikat az egymás közötti, licitálással eldöntendő vitákban pazarolják el - ez nem egy sikerült megoldás. Az is problémás, hogy az útközben felmerülő döntések kártyákon kerülnek elő, így néhány játék után a gyakrabban előkerülteket már meg lehet jegyezni, lehet tudni, az adott szituációban mi az optimális - vagy a legkevésbé rossz - megoldás. Időről időre elkerülhetetlenül összecsapásokra kerül sor a hősök és banditák vagy kotrók között. Ekkor egy külön táblán szépen megformált bábuk modellezik a harcot, ahol a szerencsének semmi szerepe nincs, az ellenfelek a rájuk vonatkozó, ismert szabályok szerint mozognak és támadnak. Sok kritika érte a csatákat is: az átgondolatlanság, a rossz döntések, az erőforrások kuporgatása megbosszulja magát, a hősök súlyos veszteségeket szenvednek, az egymást követő harcokban elvéreznek. Ugyanakkor, ha sikerül felfedezni a ideális megoldást, minimális veszteségekkel megnyerhetők az összecsapások. Ahogy látható, a játék korántsem probléma nélküli, amin nem segít a rosszul megírt szabálykönyv sem. (magyar szabály)

A Trónok harcából már nem egy játék született, tematikus és kevésbé tematikus, hosszú és bonyolult vagy rövid és egyszerű. A Trónok harca: Vastrón valahol a két véglet között van, minden tekintetben. Alapvetően blöffölős-tárgyalós játék, ahol minden fordulóban összecsap két játékos, egy támadó és védekező. Az összecsapás kicsit olyan, mint egy hazudozós kő-papír-olló: csak néhány lehetőség van, viszont a játékosok megbeszélhetik előtte, mit fognak tenni - amit aztán a legkevésbé sem kell betartaniuk. Az eredmény függvényében hol kártyákat kell kijátszaniuk, hol tárgyalniuk kell egymással, hogy előnyökhöz jussanak és elkerüljék a büntetéseket. Az összecsapásoknak valamennyire a többi játékos is részese lehet, felajánlhatják támogatásukat a résztvevőknek, hogy azután részesüljenek a győzelem jussából - vagy ők is fenékig üríthessék a vereség keserű poharát. Valójában ez egy régi klasszikus, az 1977-es Cosmic Encounter (vagyis inkább annak 2008-as kiadásának) újrakiadása, kissé megváltozott szabályokkal, trónok harcás köntösben, a sorozatból vett illusztrációkkal. Kaotikus játék, amit éppúgy lehet imádni, mint utálni. (magyar szabály)

A reneszánsz Firenze, de egyben talán egész Itália egyik legjelentősebb alakja volt Lorenzo di Piero de' Medici, vagy ahogy a kortársak hízelgőn emlegették, a tündöklő Lorenzo. Jóindulatú zsarnokként kormányozta Firenzét, igyekezett fenntartani az itáliai békét, és mecénásként maga köré gyűjtötte a kor számos nagyságát: Marsilio Ficinót, Pico della Mirandolát, Sandro Botticellit, Andrea del Verrocchiót, Leonardo da Vincit. A Lorenzo il Magnifico ezt a kort idézi meg. Igazi euró, ahol a játékosok, mint nemesi családok fejei, győzelmi pontokat gyűjtenek családtagjaik (azaz munkásaik) lerakásával, kártyák gyűjtésével, aktiválásával. A munkások értéke fordulóról fordulóra változik, kockadobás határozza meg. Semmi igazán új, de kétség kívül ügyesen összerakott játék. (magyar szabály)

Szólj hozzá!

Címkék: játékszabály Trónok Harca


2017.04.04. 07:32 Orvenyhivo

51. Frissítés

A Gombák kétszemélyes társasjáték, ahol a játékosok az erdőt járják, ízletes gombafajták után kutatva. Kilenc ehető gombafajta van a játékban - plusz a hátrányt okozó légyölő galóca -, ezekből érdemes kollekciókat gyűjteni, majd egy-egy gombafajtát eladni (botokért, amelyekkel könnyebbé válik az újabb gombák megszerzése) vagy győzelmi pontokért megsütni. Gombák mellett szükség van még újabb és újabb kosarakra (több gombák lehet összeszedni), serpenyőkre, vajra és almaborra is - az első feltétele, a másik kettő hasznos kiegészítője a gombasütésnek. Gyors, könnyed, filler jellegű kétszemélyes játék, ahol nincs túl sok interakció a két játékos között, nem egymást ütik - hogy ez jó vagy rossz, egyéni ízlés kérdése. Az egyik leggyakoribb panasz, hogy a játéktér lépés utáni átrendezése több időt vesz igénybe, mint maga a lépés. (magyar szabály)

Az iráni mitológia óriási, jóindulatú madara a szimurg, rokona a főnixnek, a rúknak, a sárkányoknak. A Simurgh világában ezeket a mesés lényeket lovagolják a sárkánylovasok, az egymással vetélkedő Házak nemesei. A játékosok természetesen e Házak irányítói ebben a munkáslerakós játékban. A csavar kétféle: egyrészt vannak erősebb és gyengébb munkások - sárkánylovasok és lándzsások -, másrészt a játéktábla jelentős része folyton változik, a munkások a felcsapott kártyákon lévő helyekre kerülnek. A munkáshelyek jelentős része, rendes euróhoz méltóan, az erőforrásokat manipulálja: az egyik helyen a játékos kap két húst, a másik helyen azokat becseréli öt fára, a harmadik helyen három fáért kap hat győzelmi pontot és így tovább. A szimurgok kártyáira nem kerülnek munkások, de amúgy hasonló képességekkel bírnak, mint a munkáshelyek, és a játék végén elsősorban értük lehet győzelmi pontokat kapni. (magyar szabály)

A fenti játékhoz egy meglehetős méretű kiegészítő is megjelent, a Sárkányúr hívása. Ez egymással többé-kevésbé kompatibilis modulok tömegét tartalmazza: az obligát pluszkártyákon túl két új munkástípust (varázslók, tolvajok), valamint hat új kártyatípust. Ez utóbbiak egy része munkáslehelyezésre szolgál (parancsok), más részük az új munkásokat teszi egyedivé (varázslat- és tolvajképességek), megint mások pedig egyedi küldetéseket és képességeket adnak a játékosoknak (házképességek, küldetések, hazatérések). Végül a sok kis modul mellett található még egy nagy modul is a dobozban: az Elfeledett Város. Ennek külön kétoldalas játéktáblája van, ahol a játékosok varázslói lépegetnek, és szükség van egy hetedik új kártyatípusra, a varázslatokéra is. (magyar szabály, varázslóképességek, tolvajképességek, házképességek, hazatéréskártyák, küldetéskártyák)

Üstökösön érkezett, idegen organizmusokat tanulmányoznak egy titkos antarktiszi laboratóriumban. Azonban beüt a krach, az embereket elviszi a fagyhalál és a sugárzás, az organizmusok pedig veszett szaporodásba és mutálódásba kezdenek, hogy kiszabadulhassanak innét. Nos, a Kromoszómában a játékosok ezeket a hasonló, de az egysejtű lét más-más aspektusában kiválóbb (szaporább, jobban mutálódó, agresszívebb) kromoszómákat irányítják. A rendelkezésre álló rövid időben mozogni kell, szaporodni, ahol lehet, új és új géneket beépíteni a DNS-be, energiát gyűjteni és fenékbe rugdosni a gyengébb idegen kromoszómákat - ez a meglehetősen darwinista lengyel játék nem a békés egymás mellett élésről szól. (magyar szabály, táblák, eseménykártyák)

London céhei egykoron megkerülhetetlen szerepet töltöttek be a város életében: az ipar és a kereskedelem szinte kizárólagosan az ő kezükben volt, ők delegálták a városi tanácsba a tagokat, vezetőik közül került ki a polgármester (Lord Mayor). Ennélfogva a játékosok feladata, hogy minél több londoni céhet az irányításuk alá vonjanak. Londont a Carcassonne-szerűen felcsapott céhlapkák alkotják - részben ez biztosítja a változatosságot -, és időről időre megnő, terjeszkedik. A játékosok ezekre a lapkákra teszik rá bábuikat, hogy az értékelésnél többségi alapon megszerezzék azokat. A lerakás akciókártyákkal történik, amelyek háromféleképpen használhatók: simán kijátszva bábukat lehet értük szerezni vagy lerakni, de kijátszhatók saját, egyedi hatásukért is, amelyek meglehetősen erősek is lehetnek, de ilyenkor további lapok eldobásával kell meg kell fizetni az aktivációs költséget. Ami még újdonság a hasonló játékokhoz képest, hogy a céhlapkák kiértékelése előtt ki lehet cserélni egymás bábuit semleges bábukra, felborítva a kialakított többségeket. Korrekt, kellemes euró. (magyar szabály)

Szólj hozzá!

Címkék: játékszabály