Leo Colivini régi motoros a szakmában, nevéhez olyan sikerjátékok fűződnek, mint a magyarul is megjelent Cartagena, a Clans vagy a Bridges of Shangri-La. Noha olasz tervező - Velencében él -, játékai mégis a lehető legtipikusabb eurók.
Nem is tudom, de mintha az utóbbi években több gyengébb játékot tervezett volna, mint jót...
Egy kicsit talán már eljárt fölötte az idő, de anno kedveltem a Carolus Magnust. Nagy Károly idején - innét a játék neve - kell a játékosoknak minél több lovag fölött befolyást szerezniük és minél több várat építeniük, egyben egyesítve az ország tartományait. Mostanság mind többségi, mint befolyásszerző játékból elég sok akad, akkortájt még sokkalta frissebb volt az ötlet; a tartományegyesítő mechanizmus pedig még ma is elég unikális. (magyar szabály)
A Cartagena sikért meglovagolandó született utóbb a Cartagena 2 (A Kalózfészek). A játék ott folytatja, ahol az előd abbahagyta: a kalózoknak sikerült megszökniük az alagúton keresztül az erődből, de még hosszú és veszélyes út áll előttük, amíg átvergődnek a dzungelen és a lagúnákon keresztül Tortugára, a Kalózfészekbe. Az előhaladás lényegében ugyanúgy történik, mint az idősebb báty esetében, bár egy révhajóként ingázó csónak megbonyolítja kicsit; kártya szerzésével viszont immár nem a saját kalózokkal kell visszalépni, hanem a többiek kalózaival előrefelé. Az eredeti jobb volt... (magyar szabály)
A Cartagena-sorozat következő darabját nem Colovini, hanem egy másik veterán tervező, Rüdiger Dorn alkotta meg, ez a Cartagena: az Aranysziget. Kedvenc kalózaink végre elérték a biztonságot jelentő Kalózfészek kocsmáit, és most a városban legénységet toboroznak és gyanús térképekre alkudoznak, hogy a karibi szigetvilágba kihajózva vagyont és hírnevet szerezzenek, de legfőképpen ráleljenek a legendás Aranyszigetre. A játékot csak a témája köti össze az elődökkel, és hogy ugyanazon sorozat, a "Compact Games" tagja - a mechanikája teljesen eltér az elődökétől. (magyar szabály)
Ugyanezen sorozat tagja, és megint csak Colovini játéka a Családi kötelékek. Miként a Cartagena 2-nél, itt is egy korábbi sikerjátékához nyúlt vissza Colovini - itt a Clanshoz. Ebben az "evoluciós" játékban minden játékos egy családot irányít, és a családok prominens génjeit (a Fülessyk elálló fülét, a Szájassy Nagyok hatalmas égővörös ajkait, stb.) kell az újabb és újabb generációkra örökíteniük. Az titkos, hogy ki melyik családdal van. A játékosok egyfajta családfát alakítanak ki kártyáikkal, házasságokat kötnek és utódokat nemzenek, öt nemzedéken keresztül. Az a cél, hogy a család prominens génje minél több utódban ott legyen - a legtöbb pont az 5. generációs megjelenésekért jár. Itt is jobban szeretem az "idősebb bátyát", mint az áttervezett változatot, de azért ez sem sikerült rosszul. (magyar szabály)
A két részre szakadt Római Birodalom keleti felének egyik legnagyobb uralkodója I. Jusztinianosz császár volt, aki jelentős sikereket ért el Itália és az afrikai provinciák visszahódításában (de nevéhez köthető a római jogot kodifikáló Codex Iustinianus, miként az isztambuli Hagia Sophia megépíttetése is). Ennek az időszaknak az egyik legszebb emléke a ravennai Szent Vitus-bazilika, amelynek csodálatos mozaikjain Jusztinianosz császár és Theodóra császárné láthatók kíséretükkel együtt. E mozaikok alapjén készült el a játék táblája, amelyen a csásári udvar legfontosabb tagjai láthatók, és e kegyencek lapkái áthelyezhetők. Ilyeténképp a játék során folyamatosan változik az udvarban betöltött pozíciójuk - a játékosok befolyáslapkákkal manipulálják a sorrendjüket, hogy azután a legkedvezőbb pillanatokban válthassák ki az értékeléseket. Nagyon szép játék, a mechanika is nagyon érdekes - viszont a játék nem igazán jó. (magyar szabály)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.